Századok – 2022

2022 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Nagy Adrienn: Határváltozás(ok) és csempészet. Fejezetek a nyugati határtérség lakosságának mindennapjaiból

HATÁRVÁLTOZÁS (OK) ÉS CSEMPÉSZET különleges bűnjeleket - mint például a nők körében divatossá vált matracnad­rágot74 is — rendszerint bevitték a rendvédelmi hivatalokba, ahol szemléltető oktatással tanították azok felismerését. 74 Az asszonyok egy kettős szövetből varrt női nadrágot megtöltöttek babbal, liszttel stb., majd, mint egy matracot leöltögették. Ennek szerényebb változata volt, amikor asszonyok férjeik alsónad­rágját húzták fel, majd azt kitömték és alul egyszerűen bekötözték. Huszonhárom kiló liszt - egy női alsónadrágban. Kőszeg és Vidéke, 1918. május 12. 3.; Csempészik az élelmiszereket. Soproni Napló, 1917. január 11. 2.; A soproni határőrrendőrség és a csempészet. Soproni Napló, 1917. december 22. 2. 75 A csempészek figyelmeztetésére egész jelző rendszert alakítottak ki a határ mentén. A német­újvári járásban, a lapincs-völgyi marhacsempészet központjának számító Vörthegy (Wörterberg), Vághegy (Hackerberg), Burgóhegy-Magashegy (Burgauberg-Neudauberg) községekben példá­ul asszonyok és gyerekek nappal kendőkkel, míg éjszaka világítással adtak jeleket, így segítve a csempészek átjutását. Eközben a csekély létszámú határőrző közeg munkáját nehezítette, hogy létszámuk nem állt egyenes arányban az ellenőrzésre kijelölt terület nagyságával. Különösen, hogy a határőri szolgálatot Szentelek (Stegersbach) központtal látták el, ami azt jelentette, hogy a La­­pincs-völgyébe való kimenetelük alkalmával a hegyeken keresztül, erdővel borított zegzugos uta­kon napi 5-7 km-t kellett megtenniük úgy, hogy közben a terep a csempészeknek is lehetőséget adott a járőrök mozgásának kifigyelésére. Emellett a stájer határt képező Lapincs (Lafnitz) folyó száraz időben könnyen átgázolható volt, vagyis a lakosság a fokozottan ellenőrzött hidak helyett a határvonal szinte bármely pontján - kihasználva akár a kettősbirtokos forgalmat is - szabadon átkelhetett. MNL VaML IV.405.b. 1523/1918. 76 Miért nincs tej? Vasvármegye, 1921. január 27. 3. Az 1920-as évekre stabil, jól működő rendszer alakult ki a nyugati határ­szélen a keresletre számot tartó termékek beszerzésére és a rejtett áruszállítás igényeinek kielégítésére. A sikeres csempészethez szükség volt helyismeretre, alapos szervezésre, valamint helyek és személyek határon átívelő információs hálózataira is. Mindezt a felsőőri járásban — még a hivatalos trianoni átcsato­lás előtt - gyakorlattá vált vaj csempészet példáján szemléltethetjük, melyet a csempészek három jól elkülöníthető részre tagolva szerveztek meg. Először a helyi (Pinka-völgyi) asszonyok segítségével gyalogosan, alsóruhákba rejtve el­juttatták a vajat - a de iure Ausztria részét képező - felsőőri járásbeli Rödönyig (Riedlingsdorf). Itt a határ menti viszonyokat jól ismerő férfiak várták őket, akik különböző rejtekutakon az est beálltával az osztrák (stájer) határig vitték a vajat. Útközben több ponton is őrszemek segítették őket, akik figyelve a határ­ban járőröző szervek mozgását jelezték, ha az árut el kellett rejteni. Az őrszem „nein, nicht dar” kiabálása szabad utat jelentett a határon való átkeléshez.75 Ezt követően a csempészeket valamely határ menti községben már osztrák lakosok, ügynökök vagy megbízottak várták, hogy a vaj mennyiségének megfelelő árat megadhassák. A csempészek visszafelé kifizették az őrszemeket, akik minden alkalommal bizonyos százalékot kaptak a vételárból.76 A nagytételben szállító, több tucat tagból álló csempészbandák bevett gyakorlata volt még a „színle­ges csempészet”. Ekkor a csempésztársaság néhány tagját, egy-két állattal vagy 606

Next

/
Oldalképek
Tartalom