Századok – 2022
2022 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Sáfrány Tímea: Tisztújítások és tisztviselői karrierutak a reformkori Csongrád vármegyében
TISZTÚJÍTÁSOK ÉS TISZTVISELŐI KARRIE RUTÁK A REFORMKORI CSONGRÁD VÁRMEGYÉBEN volt ilyen bizottság 1829-ben, az 1835-ös restauráción pedig követlenül akkor jelölték ki a tagokat, amikor kiderült, hogy szükség lesz voksolásra.48 A bizottság elnöki tisztét a megye volt alispánjai töltötték be: Kárász Miklós 1825-ben, Babarczy Imre 1835-ben, vagy egy másik megye tisztviselője, mint Návay László Csanád megye helyettes alispánja 1838-ban, illetve a megyéhez köthető arisztokrata, volt főispáni helytartó gróf Károlyi Lajos 1846-ban. A küldöttség tagjai között szerepeltek a megyéhez köthető arisztokraták, valamint római katolikus pap, uradalmi alkalmazott, rendes vagy becsületbeli tisztségviselő is. 48 MNL CsML SzL IV. A. 3. a. 716/1825., 1126/1829., 1115/1835., 1611/1838., 593/1843., 197/1846. 49 MNL CsML SzL IV. A. 3. a. 785/1822., 716/1825., 1126/1829., 1115/1835. 50 1830-ban kapott tiszteletbeli aljegyzői címet: MNL CsML SzL IV. A. 3. a. 791/1830., 1115/1835. 51 MNL CsML SzL IV. A. 3. a. 3/1790., 323/1806., 83/1822. Kárász Imre 1806. július 9-én halt meg. MNL OL X 6569 A 5073 Csongrád, római katolikus egyház, halotti anyakönyv. Kárász István nagyapja és apja is a tisztikar tagja volt. Előbbi, Kárász István a megye alispánja és követe volt. Utóbbi, Kárász Miklós aljegyzőként kezdte meg megyei pályafutását, majd főjegyző, országgyűlési követ és alispán is volt. Később a Királyi Tábla tagja és személynöki ítélőmester lett. MNL CsML SzL IV. A. 3. a. 3/1790., 323/1806., 613-614/1808., 60/1816., 1276/1817.; Pálmány B.: A reformkori i. m. I. 682-683. 52 MNL CsML SzL IV. A. 3. a. 1115/1835., 1611/1838. Az 1835-ös tisztújítás közben kijelölt bizottságnak három esetben kellett szavazatot számlálnia. Az első szavazás során a főügyészi hivatalt már tíz éve betöltő Nagy Ferenc helyett Kiss Dánielt — aki 13 éve szolgált alügyészként — 14 szavazattöbbséggel, 205 vokssal választották meg.49 Nagy Ferenc végül az egyik fizetéses táblabírói hivatalt kapta meg. Ugyanekkor a tiszáninneni főszolgabírói tisztségre a szokott három helyett négy főt jelöltek. A voksolás megkezdése előtt az egyik jelölt, Kárász István a kihagyását kérte a jelöltek közül, fiatalnak és tapasztalatlannak érezte magát az akkor még csak tiszteletbeli aljegyző.50 Feltételezhetően azért kandidálták, mert korábban a Kárász család több tagja is betöltötte ezt a hivatalt, amelyet 13 éven át nagybátyja, Kárász Benjámin viselt 1835-ig, ekkor alispánnak kiáltották ki. 1790 és 1806 között, haláláig Kárász Imre (1755?—1806) volt a tiszáninneni főszolgabíró.51 Kárász István visszalépése után Temesváry Istvánt 239 vokssal, több mint száz szavazat különbséggel választották meg főszolgabírónak. 1838-ban három tisztségviselőt választottak meg szavazással. A választások közös jellemzője az volt, hogy rendkívül nagy szavazattöbbséggel váltották le az előző, 1835-ös restauráción megválasztott személyeket.52 A főügyészi hivatalt addig betöltő Kiss Dániel mindössze 69 voksot kapott, míg a másik jelölt, Kovács Károly 261-et, a tisztséget elnyerő Müller Ferenc pedig 379-et. Kiss Dániel emellett az alispánjelöltek között is szerepelt. Hasonlóan alakult a két alszolgabírói hivatal sorsa is, a tiszántúli járás addigi alszolgabírója, Babarczy Antal 230 szavazatot szerzett, Vály András 34, Knezsik Lajos 518 voksot kapott, s ezzel leváltotta a korábbi 542
