Századok – 2022
2022 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Sáfrány Tímea: Tisztújítások és tisztviselői karrierutak a reformkori Csongrád vármegyében
TISZTÚJÍTÁSOK ÉS TISZTVISELŐI KARRIE RUTÁK A REFORMKORI CSONGRÁD VÁRMEGYÉBEN Nem volt mindenhol általános szokás az országban, hogy háromévente tisztújítást tartsanak, a szomszédos Békés megyében 1790 után csak 38 év elteltével, 1828-ban került sor újból ilyen eseményre. Szilágyi Adrienn véleménye szerint a nemesség gyengeségét mutatta, ha egy megyében sokáig nem volt tisztújítás.12 Imre: Magyarország történeti, földirati s állami legújabb leírása. 4. Békés-Csanád, Csongrád és Honth vármegyék leírása. Pest 1855. 399-401. Az 1806-os tisztújítás: MNL CsML SzLIV. A. 3. a. 323/1806. Grassalkovich főispán által kinevezettek: MNL CsML SzL IV. A. 3. a. 942/1815., 785/1822. 12 Héjjá J. E.: Békés vármegye archontológiája i. m. 38-40.; Szilágyi Adrienn: Az uradalom elvesztése. Nemesi családok a 19. századi Békés megyében. (Magyar Történelmi Emlékek. Családtörténetek: Tanulmányok) Bp. 2018. 38. 13 Soós István: Választások Magyarországon. Kísérletek a vármegyei tisztújítások „megreformálására” (1810-1821). Levéltári Közlemények 80. (2009) 65-66. 14 A tanulmányban szereplő idézeteket minden esetben az eredeti írásmód szerint közlöm. Soós I: Választások i. m. 121.; MNL CsML SzL IV. A. 3. b. Megyei törvényhatóságok, Csongrád vármegye levéltára, Feudális kor, Csongrád vármegye nemesi közgyűlésének iratai, Köz- és kisgyűlési iratok (a továbbiakban: IV. A. 3. b.) 541/1819. 15 A különböző rendszabásokról és tisztújításokról lásd Degré Alajos: Szavazási rend a megyegyűléseken 1848 előtt. In: Fejér Megyei Történeti Évkönyv 7. Szerk. Farkas Gábor. Székesfehérvár 1972. 121-140.; Dominkovits Péter: Tisztújítási rendszabályok a reformkori Győr és Moson megyében (1832-1847). Comitatus 1. (1991) 4. sz. 41-47.; Molnár A.: Zala megye reformkori i. m. 18-30.; Hudi József: Tisztújítási rendtartás Veszprém vármegyében 1819-ben. Comitatus. Önkormányzati Szemle 10. (2000) 6. sz. 48-55.; Polgár T: Tisztújítási statútumok i. m. 39-61. 16 Az 1822-es összeírás: MNL CsML SzL XV. 41. Gyűjtemények, Feudális kori conscriptiok levéltári gyűjteménye (a továbbiakban: XV. 41.) 235/1822. (összesítés), részleteiben: 236-244/1822. A kormányzat a restaurációk sorozatos elhalasztása, illetve a tisztújításokon előforduló erőszakos cselekedetek miatt 1819-ben tisztújítási rendeletet adott ki, amely szerint a megyéknek a restauráció előtt össze kellett állítaniuk a szavazóképes nemesek névsorát, hogy azok személyesen - vagy ahol azt a megyei rendszabások lehetővé tették, megbízottjuk által - a közgyűlésen szavazhassanak a tisztikar összetételéről. Több vármegye nem tartott restaurációt ezt követően sem, vagy ha tartott is, nem az új rendelkezés alapján, ezért az 1819-ben hozott rendeletet 1821-ben megújították. Mivel a rendelet a korábbi közfelkiáltás helyett a fejenkénti szavazást kívánta általános gyakorlattá tenni, a megyék tiltakoztak ellene, így az 1825-1827-es országgyűlésen a rendeknek sikerült elérniük, hogy az 1819-es rendelet betartásával ugyan, de a korábbi módon, közfelkiáltással is megrendezhessék a tisztújításokat.13 Soós István a rendeletek kapcsán keletkezett vármegyei reflexiók vizsgálatánál Csongrád megye rendjeinek véleményét is kiemelte, mivel abból is kitűnt, hogy a fejenkénti szavazás nem volt teljesen új rendelkezés, hiszen az már korábban is szokásban volt Csongrádban, ha „a felkiáltásból a többségnek akarattya nyilván ki nem tetszene”.14 A rendelkezéseknek köszönhetően a megyék összeírták a szavazóképes nemeseket, illetve szabályozták a szavazások módját is.15 Csongrád megyében két teljes tisztújítási névjegyzék maradt fenn 1822-ből és 1829-ből, az 1825-ben és 1843-ban készült névjegyzékek töredékesek, a többi tisztúj ításjegyzékek pedig nincsenek meg.16 A névjegyzékek összeállításának módjáról a 534
