Századok – 2022
2022 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Rudolf Veronika: A Birodalom vonzásában. Cseh–magyar–osztrák kapcsolatok 1196 és 1214 között
RUDOLF VERONIKA Konklúzió Az 1198 —1214 között zajló német trónviszály korábban soha nem látott mértékben növelte meg a német fejedelmek mozgásterét, hiszen egyik vagy másik jelölt támogatásával nemcsak a Birodalom sorsát befolyásolhatták, de saját dinasztiájuk felemelkedését, hatalmának kiterjesztését is megalapozhatták, aminek szerves részét képezte az önálló, császártól független külpolitika. Ezt jól mutatja VI. Lipót osztrák herceg példája, aki uralkodása elején — egészen egyedülálló módon — nagyobb figyelmet szentelt a magyarországi testvérviszálynak, mint a birodalmi belügyeknek. Az Imre és András, majd András és III. László vetélkedésébe való beavatkozás egyértelműen saját érdekeit, illetve országai védelmét szolgálta. Bár András és Meráni Gertrúd frigye mögött VI. Lipót sejthető, méghozzá azzal a szándékkal, hogy unokatestvérét (vagy akár unokatestvéreit) megnyerje a Stauftábornak, a Magyar Királyság alapvetően nem nyugati, hanem északi szomszédja révén vonódott be a birodalmi konfliktusba. A német trónviszály igazi nyertesének tekinthető I. Ottokár cseh király ugyanis 1199-ben feleségül vette Imre és András testvérét, Konstanciát, ami szokatlanul hosszú távra, egészen a 13. század közepéig garantálta a kiegyensúlyozott, baráti cseh—magyar viszonyt. A két dinasztia szövetsége a cseh király kezdeményezésére és parancsnoksága alatt már a vizsgált időszakban is többször (1203, 1204, 1208, 1213) közös hadműveletekben öltött testet, amelyekben a magyar királyok rendszerint felbérelt kun csapatokkal képviseltették magukat. Ezen alkalmakon kívül a cseh és a magyar király 1209. évi közös altenburgi fellépése, valamint a prágai püspökség érseki rangra emelésének Imre által nyújtott támogatása is a felek szoros kapcsolatát bizonyítja. Szintén visszavezethető az egységes birodalmi külpolitika hiányára a Cseh Királyság és az Osztrák Hercegség fokozatos elhidegülése. Ottokár válása, illetve annak nyomán a lánya és VI. Lipót közötti eljegyzés felbontása, valamint a Babenbergek és a csehellenessé vált Meisseni Orgrófság szövetsége már előrevetítette a két szomszédos dinasztia egymás ellen fordulását, ami az 1220-as években végül az Árpádokat is választásra kényszerítette. 529
