Századok – 2022
2022 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Két (király)választás Magyarországon. Habsburg Albert és Jagelló I. Ulászló magyar királysága
PÁLOS FALVI TAMÁS érdekesebb volt. Évekkel később ugyanis István a velenceieknek pontosabban is megvilágította Almissa elleni akciójának hátterét. Eszerint a vajda a várat „nagy költségekkel és fáradsággal és sok vér kiömlésével szerezte meg a felséges és legkiválóbb Borbála úrnő, a jelenlegi méltóságos László magyar király anyjának (!) parancsára, a néhai Matkó horvát bán és fivérei kezéből.”166 Eltekintve most a ténytől, hogy a forrás helytelenül László anyjának mondja Borbálát, valószínűtlennek kell tekintenünk, hogy évekkel a császárné halála (1451) után értelme lett volna belekeverni őt ebbe az ügybe. Ne feledjük, hogy Borbála apai nagyanyja a bosnyák Kotromanié Katalin volt, és apját, Ciliéi Hermannt 1427 óta örökösödési szerződés kötötte II. Tvrtko királyhoz.167 Borbálának eszerint megvoltak a megfelelő bosnyák kapcsolatai ahhoz, hogy adott esetben ráuszíthassa István vajdát a horvátországi magyar várakra. S hogy miért tette volna ezt? Ügy vélem, Borbála lengyelországi tartózkodása világos választ ad a kérdésre: lengyel kérésre kellett nyomást gyakorolnia a magyar politikai elitre, hogy ilyen módon felgyorsítsa Ulászló választásának akadozó folyamatát. 166 „per commissionem serenissime ac excellentissime bone memorie domine Barbate matris illustris domini nostri Vladislay moderni regis Hungarie” - Sime Ljubic: Listine o odnosajih izmedju juznoga slavenstva i mletacke republike. Zagreb 1891. 71-72. Vö. Sima Cirkovic: Herceg Stefan Vukcic-Kosaca i njegovo dóba. Beograd 1964. 41-43. 167 Emir O. Filipovic: Bosansko kraljevstvo i Osmansko carstvo (1386-1463). Sarajevo 2019. 283-284. 168 Dlugosz 210., 214. (nuncio imperatoris Turcorum presenté) 169 Tegyük hozzá, a magyarok már 1438-ban is azzal gyanúsították a lengyeleket, hogy szándékosan kényszerítették Albert királyt kétfrontos háborúra, azt sugallva ezzel, hogy a lengyel udvar buzdította Murád szultánt Magyarország megtámadására. Ennek bizonysága egy oszmán-lengyel követváltás lett volna, amelyről „kósza, ámde kitartó” hírek (peregrinus quidem, admodum tarnen assiduus rumor) kering tek. Codex epistolaris I. i. m. 91-92. Érdemes ezen a ponton felhívni a figyelmet egy másik, általában figyelmen kívül hagyott tényezőre. Még Albert életében oszmán követ érkezett Krakkóba, ahol, miután értesült a Habsburg—Jagelló háborúról, „pénzzel és százezer emberrel” segítséget ajánlott Ulászlónak. A háború ugyan 1439. január elején hivatalosan (egyelőre) véget ért, de a követet nem engedték haza (ahogyan, mint láttuk, Cesarini bíboros követét sem). Krakkóban tartották még 1439. október 27. után is, amikor pedig Albert halálával a szövetségkötés gondolata végleg értelmét vesztette. Mi több, ha hihetünk Dlugosznak, ott volt még 1440. március 8-án is, olyannyira, hogy a magyar megbízottak az oszmán követ jelenlétében kérték fel végül hivatalosan Ulászlót a magyar trón elfoglalására.168 E körülménynek nem szokás különösebb jelentőséget tulajdonítani, holott távolról sem magától értetődő: mi indokolta a követ jelenlétét egy olyan politikai aktusnál, amelyhez semmi köze nem volt? A kézenfekvő válasz megint csak a nyomásgyakorlás. Az oszmán követ a személyében képviselte azt az alternatívát, amely a lengyel ajánlat elutasítása esetén várna Magyarországra, és aminek Almissa ostroma az első kézzelfogható jele volt.169 499
