Századok – 2022

2022 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Két (király)választás Magyarországon. Habsburg Albert és Jagelló I. Ulászló magyar királysága

PÁLOS FALVI TAMÁS ráadásul további fontos kérdéseket is válasz nélkül hagy. Először, ha a cél való­ban csupán Borbála császárné birtokainak lefoglalása volt, és Albert ehhez ke­resett ürügyet, miért fogatta le december 5-én anyósával együtt Ország Mihály kincstartót is? Es miért éppen őt? Ha Borbála territóriumáról el is tudjuk fogadni, hogy megnehezíthette volna lánya és veje dolgát Magyarországon, ezt az Ország fivérekről még együtt is nehéz volna feltenni.59 Ország ráadásul, ellentétben pél­dául Szentmiklósi Pongráccal, nem Borbála familiárisa volt, hanem Zsigmond bárója és utolsó éveiben elsőszámú kedvence. Másodszor, miért volt szükség arra, hogy az özvegy császárnét 1438 nyarán erőszakosan próbálják megakadályozni abban, hogy Lengyelországba távozzon? Amikor - Albert szabályos koronázása és Borbála várainak elvétele után — elvileg már senkinek sem árthatott? Annak fényé­ben, amit a lengyel udvar és a Zsigmond környezetében aktív lengyelbarát magyar bárók, köztük Ország Mihály terveiről, valamint Albert mint „kijelölt trónörökös” helyzetének bizonytalanságáról tudunk, mindenképpen indokolt megvizsgálni a kérdést — akkor is, ha merész hipotéziseken kívül mással nem tudunk előállni. nem nehéz önző okokkal magyaráznunk.”). A Ciliéi családnak kétségkívül volt konfliktusa a Habsbur­gokkal, de éppen nem azzal az ággal, amelyikhez Albert is tartozott. 59 Engel P.: Királyi hatalom i. m. 82. 60 „familiäres ipsius domine regine de prefatis rebus nil celare aut de Posonio exportáré valeant” - DL 44179. A legkorábbi forrás, amely Zsigmond és Borbála között valamiféle ellentétre utal, a császár 1437. november 26-án Znojmóban kelt mandátuma Pozsony vá­roshoz. A Marcali Imre udvarmester relációjára, a császári titkospecsét alatt ki­állított parancs arra utasította a városi tanácsot, hogy a kocsikat, melyeket „leg­kedvesebb hitvesünk” (conthoralis nostre carissimé) Borbála császárné „innen” (ab hinc) vagyis talán Znojmóból, esetleg máshonnan útközben Prágából, nemrégiben Magyarországra küldött, és amelyeket Rozgonyi György pozsonyi ispán a császár parancsára Pozsonyba vitt, addig, míg Zsigmond személyesen a városba nem érke­zik, olyan gondosan őrizzék, hogy Borbála familiárisai „a mondott dolgok közül” (deprefatis rebus) semmit ne tudjanak sem elrejteni, sem a városból kivinni.60 A levél értelmezése távolról sem egyértelmű, talán ezért nem is szentel­tek neki különösebb figyelmet. Az világos, hogy a kocsikat Borbála eredetileg nem Pozsonyba szánta, hiszen oda már Zsigmond parancsára vitte Rozgonyi. A „szállítmány” eszerint még minden gond nélkül útnak indult valahová Magyarországra, később azonban a császár meggondolta magát, és valamiért utá­­naküldte Rozgonyit, hogy kísérje azt Pozsonyba. Másfelől azonban nem világos, hogy a császár miért nem Rozgonyival őriztette a kocsikat. Ha a cél azok tar­talmának lefoglalása lett volna, nyilván erre kap utasítást akár Rozgonyi, akár a pozsonyi tanács. Felmerül ezért a kérdés, hogy mik lehettek azok a „dolgok”, 473

Next

/
Oldalképek
Tartalom