Századok – 2022
2022 / 2. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Besenyő János: Magyarország és a nyugat-szaharai válság (Búr Gábor)
TÖRTÉNETI IRODALOM Szerencsére Besenyő Jánosban megvoltak és megvannak ezek a feltételek. Már 2012-ben megjelent egy könyve a nyugat-szaharai válságról, jelen munkája pedig a kérdéskör magyar vonatkozásait járja körbe. Megírásához újabb levéltári kutatásokra támaszkodott, például a Spanyolországtól a 19. század legvégén megvásárolni szándékozott gyarmattal kapcsolatos, Bécsben őrzött iratokra. Emellett konferenciaelőadások, kutatási ösztöndíjak eredményei, a tárgyban megírt számos tanulmány s mindenekelőtt a 2004 februárjától a helyszínen szerzett tapasztalatok segítették a szerzőt. Fiatal magyar tisztként ugyanis az ENSZ soknemzetiségű MINURSO (Mission des Nations Unies pour l ’organisation d’un référendum au Sahara Occidental) műveletének egy éven keresztül aktív tagja volt. Ahogy az előszóban maga is leírja, már az itthoni felkészítés során is hiányérzet gyötörte, egyszerűen nem állt rendelkezésre kellő mennyiségű és minőségű információ Nyugat-Szaharáról. Mivel magyarok, először rendőrök, majd később katonák, már 1996-tól teljesítettek szolgálatot a területen, ez a hiány nem volt sem elkerülhetetlen, sem elfogadható, mégis mindenki szemet hunyt felette. Nem így Besenyő, aki megérkezésétől tudatosan gyűjtötte az információkat, kapcsolatokat épített, beutazta a vidéket, fényképezett. Mivel az afrikai kontinens legrégibb megoldatlan konfliktusa vált kutatásainak fő területévé, szisztematikusan feldolgozta annak összes releváns aspektusát: Nyugat-Szahara földrajzi adottságait, élővilágát, valamint a területet lakó szaharávi népesség bemutatását. Ez utóbbi nem könnyű feladat a relatíve kis terület (csaknem három Magyarországnyi) és a kicsiny népsűrűség ellenére sem, hiszen élnek itt berberek és Jemenből származó „tisztavérű” arabok, három égtáj felől érkezett bevándorlók, valamint a két alapvető etnikum keveredéséből létrejött csoportok. Az archaikus társadalom legkézzelfoghatóbb indikátora, hogy a legutolsó hitelesnek elfogadott népszámláláskor, 1974-ben a - nem kevés eufémizmussal - „befogadott személyek és szegény rokonok” névvel jelölt rabszolgák az össznépesség közel egyhuszadát alkották. Az eligazodást tovább nehezíti, hogy a különböző törzsek már nem csupán vérségi alapon szerveződnek a területen. Az idők folyamán változott az egyes foglalkozások hierarchiája, valamint az adófizetés elkerülése érdekében több törzs is igyekezett arab származását bizonyítani, manipulálták a családfájukat, hogy a Mohamed prófétától való származásra utaló megtisztelő „chorfa” státuszba kerülhessenek. Az olvasó számára meglepetéssel szolgálhat a gazdaságról szóló fejezet. Az általános hiedelem szerint ez az „isten háta mögötti” terület, ahol a felszín alig öt százaléka alkalmas mezőgazdasági művelésre, s további egyötöde gyérfüvű legelővel szolgál a nomád állattartók számára, nem rendelkezik komoly gazdasági potenciállal. Ez a sztereotípia a szerző szerint nem felel meg a valóságnak. Már a hagyományosan hasznosított természeti erőforrások esetében sem, elég a gazdag foszfát- és vasérc-telepekre vagy az Atlanti-óceán halgazdagságára gondolni. A szél- és napenergia-potenciál a közelmúlt felfedezései, akárcsak a roppant finom szemcséjű szaharai homok az idegenforgalom hasznára. Aki nyaralt már a Kanári-szigeteken, s nem fekete, hanem aranysárga fövenyen át gázolt a tengerbe, tudni fogja, miről is van szó. A hasznos és részletes, de nem terjengős történeti összefoglaló a föníciaiaktól a spanyol hódítókig ismerteti a legfontosabb eseményeket, s egyben jól korszakolja a terület elmúlt évezredeit. Ebben a fejezetben is számíthatunk új és meglepő információkra, például a spanyol polgárháborúban harcoló szaharávik említésénél, hiszen még a téma igazán elmélyült kutatói is általában csak a marokkóiak részvételéről tudósítanak. Vagy említhetjük az egykor Spanyol-Szaharához tartozó Cabo Juby esetét, ahol 1927—1928-ban Antoine de Saint-Exupéry vezetésével működött a Párizst Dakarral összekötő légi postaszolgálat. Ezeknél a kuriózum számba menő dolgoknál azonban fontosabb, ahogyan a szerző bemutatja olvasóinak, miként vált Spanyol-, majd Nyugat-Szahara a térségbeli szomszédok s az itt érdekelt nagyhatalmak játékszerévé már jóval a gyarmatosítók 1976-os kivonulása előtt, és hogyan akadályozta meg az érdekek ütközése azóta is minden érintett fél, de főképp a terület lakosai számára egy elfogad447
