Századok – 2022
2022 / 2. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Besenyő János: Magyarország és a nyugat-szaharai válság (Búr Gábor)
TÖRTÉNETI IRODALOM háború győztesei már közvetlenül 1919 után: a posztulált nemzeti egység nem tudja eltakarni a társadalmi különbségeket, az integráció pedig konfliktusos folyamat. Éppen ezért a különbségek kifejeződése, a regionalizmus nem pusztán csak egy az uralomváltáskor meglévő felfogás továbbélése, mint ahogyan erre Waters céloz; azt maga az integrációs kísérlet generálja, erősíti, illetve akadályozza, hogy meggyengüljön. Az elbeszélés egy másik szála az egyéni cselekvőképességé, amely korról korra eltérő mértékben működött. Sokszor éppen az etnikai dominanciát szolgáló eszközök felhasználásával, de azok céljai ellenében, máskor az etnikai politikai eszközei elől kitérve, olykor a nyomásnak aktívan ellenállva lehetett sikeres. Ezt kiemelni azért is fontos, mert a korszak történetében olykor csak a teljes kiszolgáltatottság és a hősiesség jelenik meg. Ráadásul ez olyan strukturális jellemzője a határmenti társadalom működésének, amely nélkül az nem is érthető meg. Mindezzel együtt a „visszatért Felvidék” lakóinak sorsát végső soron a második világháború határozta meg. Történetük mégsem puszta variációja a népirtások és etnikai tisztogatások történetének. Egyfelől Waters könyve látványosan cáfolja a „véres övezet” tézis egyik fontos elemét, azt, hogy a tömeggyilkossághoz az állam megszűnése kellett. Másfelől a magyar-szlovák határvidék a németek és szovjetek uralta köztes-európai térségben bekövetkezett állami és társadalmi erőszak, az etnikai tisztogatás és népirtás történetének is a része, az egyedi eseménysort ez az átfogó történet keretezi, nélküle a magyar-szlovák történet talán meg sem történik. Ezt a kettősséget nagyon jól integrálja a kötet narratív szerkezete, s a szerző ugyancsak jól összecsiszolja a különböző perspektívákat, mindenekelőtt a mindennapi emberekét és az állami szereplőkét. Részben éppen ezért, a jól megválasztott elbeszélés miatt lesz Leslie Waters köny vének története egyéni és egyedi, noha egyúttal sokaknak ismerős is. Egry Gábor Besenyő János MAGYARORSZÁG ÉS A NYUGAT-SZAHARAI VÁLSÁG Monarchia, Bp. 2020. 458 oldal Az utóbbi években örvendetesen megszaporodott a történeti afrikanisztika tárgykörében íródott munkák száma. A hazai kutatások hagyományosan nem a fekete kontinensre koncentrálódnak; míg Ázsia fontos volt, Afrika a magyar szellemi elit számára szinte „megkerülendő kontinensnek” számított. Csak nagyon kevesen jutottak el oda, idegen szolgálatba szegődve vagy a hazai tudományos intézmények által minimális mértékben támogatva, esetleg támogatás nélkül dolgoztak. A globalizáció hullámain ugyanakkor egyre többek töltenek hosszabbrövidebb időt Afrikában, s az afrikanisztika vonzóvá lett a fiatal generációk számára. Besenyő János maga is megjárta a kontinens számos országát, s távol a turistagettók hamis valóságától nem kevés időt töltött a terepen, ahol alaposan megismerte e tőlünk távol, illetve kevésbé szerencsés környezetben élőket és azok történelmét. A gyakorlati tapasztalás azonban nem elegendő ahhoz, hogy tudományos értekezés szülessen belőlük. Ehhez arra is szükség van, hogy a tapasztalóban igény legyen a rendszerezésre, elemzésre, következtetésekre. Szélsőséges időjárási, politikai és társadalmi körülmények között - a szerző megfogalmazásában „rossz biztonsági környezetben” - ehhez nemcsak tehetségre, hanem roppant erős akaraterőre is szükség van. SZÁZADOK 156. (2022) 2. SZÁM 446
