Századok – 2022
2022 / 2. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Leslie Waters: Borders on the Move. Territorial Change and Ethnic Cleansing in the Hungarian–Slovak Borderlands, 1938–1948 (Egry Gábor)
TÖRTÉNETI IRODALOM a kölcsönösségi nemzetiségi politikát, vagyis azt a gyakorlatot, miszerint az egyik államban a kisebbséggel szemben foganatosított represszív intézkedésekre annak anyaállama az ott lévő kisebbséggel szemben hajtott végre jogkorlátozást. Ez egy nagyon kényes, a kisebbségeket jelentős mértékben korlátozó, de azok létét végül nem veszélyeztető egyensúlyt teremtett. Ezzel szemben vagy éppen ezért mindkét országban a zsidósággal szembeni fellépés lett az etnikailag tiszta állam fő csapásiránya. Ezen a téren aztán kölcsönösen tanultak is egymástól, ráadásul a magyarországi holokauszt kulcsszereplői közül nem kevesen Szlovákiában szereztek tapasztalatot - akár arról is, hogy sajtoljanak ki megvesztegetési pénzeket a zsidó közösségből. A mindkét oldalon kibontakozó deportálások nyomán alakultak ki azok a határon átnyúló kapcsolatok, csempészutak, amelyeket aztán szükség esetén a másik irányba is lehetett használni. Eközben pedig az állam a kisebbségieket itt is - mint azt Holly Case bemutatta Erdély esetében - egyre inkább úgy kezelte, mint a másik állam helyettesítőit. Amit tettek, azt valójában a másik állam tette, amit mondtak, azt valójában a másik állam mondta, és amikor jogaikat korlátozták, akkor - e logika szerint - a másik államot korlátozták. Ezzel nemcsak egyfajta sajátos „népi diplomácia” alakult ki, hanem furcsa mód mindkét fél elfogadta, hogy szuverenitása nem teljes, hiszen a kisebbsége valójában a másik oldalhoz tartozik. A negyedik fejezet a holokauszt története, amiből Waters külön kiemeli Kassa sajátos kulcsszerepét, mivel a város a transzportok utolsó magyarországi megállójaként, az Auschwitz felé tartó vonatoknak mintegy átadóállomásaként funkcionált. Hangsúlyozza, hogy a deportálások egész logikája arra épült, hogy elsőként a visszacsatolt területeket kell „megtisztítani” a kisebbségi korszak miatt amúgy is gyanús zsidóságtól. A korábbi, kölcsönös szlovák-magyar tapasztalatok fontosságát ismét a lebonyolítók közti személyi átfedéssel támasztja alá, közben pedig kiemeli, hogy a határvidék fontos információkat közvetített a holokauszt valóságáról, a deportálások valós céljáról. Végül a szerző azt is kiemeli, hogy a visszacsatolást kísérő jóléti és újraelosztási logikát is ez az időszak látszott kitelj es keni a „zsidó vagyon” elkobzásával, elrablásával és szervezett elosztásával. A kötet utolsó fejezete a „felfordulás évtizedének” vége, a csehszlovák államhatalom visszatérése, az intézményesített magyarellenes diszkrimináció és a lakosságcsere. Bár következményeit tekintve nem fogható a holokauszthoz, mégis ez volt az etnikai dominanciára törekvő politika egy évtizeden át összegyűlő tapasztalatának végső megtestesülése, kísérlet a teljes vagyoni újraelosztásra és a jogfosztás intézményesítésére. Waters elemzésében talán az a legizgalmasabb, amikor bemutatja, a lakosságcsere folyamatában miként fordult visszájára a korábbi nemzethűségi eljárások logikája, miként próbált mindkét állam minél tágabb nemzetmeghatározást érvényesíteni. Attól reméltek hasznot, ha saját nemzetüket minél befogadóbban határozták meg: Csehszlovákia minél több áttelepülőt - ami több kitelepíthető magyart jelentett -, Magyarország kevesebb áttelepülőt és több Csehszlovákiában maradt magyart szeretett volna. Az említett öt csomópont köré szőtt történet tehát sok tekintetben nem újdonság, mégis jól érthető és egyedi elbeszéléssé áll össze. Az öt fejezetet összekötő szálak közt meg kell említeni az etnikai dominancia célkitűzését és a társadalom ehhez kapcsolódó, akár radikális átalakításának a vágyát, aminek fontos eleme volt a kölcsönös „tanulás”, és vele a tudás és technológiai transzfer. A határok mozgása, a lakosság helyben maradása és vándorlása azonban olyan földrajzi teret hozott létre, ahol a két ország valóban átfedésbe került egymással - öszszefonódásuk pedig több volt puszta átadásnál-átvételnél. A (cseh)szlovák-magyar versengés, tanulás, utánzás nemcsak az etnikai politikára terejdt ki, hanem a társadalompolitikára, a jóléti rendszerekre is. Bizonyos értelemben Waters könyve a periféria bosszújaként is olvasható. Egy hátrányos helyzetű terület visszacsatolásakor az állam olyan elvárásokkal szembesült, amelyek kezelésérhez egész működését, filozófiáját át kellett gondolnia. Magyarország bizonyos értelemben csak ekkor lett a Monarchia utódállama, ekkor szembesült azzal, amivel az első világ445
