Századok – 2022
2022 / 2. szám - VITA - Thoroczkay Gábor: Észrevételek a magyar szakrális kettős fejedelemség újabb irodalmához
ÉSZREVÉTELEK A MAGYAR SZAKRÁLIS KETTŐS FEJEDELEMSÉG ÚJABB IRODALMÁHOZ A szerzőpáros első közleményében a neves arabistát, Tüske Lászlót segítségül hívva új fordítást adott a 9—10. századi magyar politikai berendezkedést leíró Dzsajháni-részletet fenntartó kútfőknek. Az arab tradíciót képviselő Ibn Rusztát a következőképpen ültették át: „Főnöküket kndh-nek nevezik. Ez a név uralkodójuk megkülönböztető neve/ címe/megszólítása, de a fölöttük uralkodó férfinak a [személy]neve dzslh/Dzslh.”17 17 B. Szabó J. - Sudár B.: Kende vagy gyula i. m. 179. 18 Uo. 180. 19 Uo. 180-181. 20 Uo. 178. Ez a fordítás semmiképpen sem egy kettős struktúrát tükröz, lényegében egy Dzslh nevű kendét tekint a magyarok vezetőjének. Sudár és B. Szabó szerint mindez egy monarchikus vezetést mutat, magyarán Gyula kende uralmát. A Dzsajháni-tradíció másik ágát képviselő perzsa Gardézi azonban mást mond: „És erre a főnökre azt mondják: kndh. És ez a nagyobbik királyuknak a neve. És az a főnök, aki az ügyekkel foglalkozik, rá azt mondják: dzslh”13 Itt viszont mindenképpen egy kettős irányítási szerkezetet olvashatunk. Hitelt adhatunk-e Gardézinek? Az kétségtelen, hogy az alapszöveg arab volt, a perzsa szöveg már fordítás. A szerzőpáros írásában megkísérli elbizonytalanítani, kérdésessé tenni Gardézi forrásértékét. Egyfelől fordítási nehézségekről beszélnek, másfelől azt feltételezik, hogy a perzsául író szerző all. századi Gaznavida szultánság viszonyait vetítette vissza a jóval korábbi magyar politikai berendezkedésre.19 Ezt magam teljesen elképzelhetetlennek tartom, hiszen miért tett volna így egy történe ti-földrajzi munkát író, bizonnyal a hitelességre törekvő szerző? Felvetették azt is, hogy Gardézi vehette Dzsajhánitól is a kérdéses passzust, „de elképzelhető az is, hogy [...] Ibn Rusztától - vagy valamilyen számunkra ismeretlen követőjétől - jegyzetelt. Ezek alapján nem dönthető el, hogy a mondatrész megvolt-e Dzsajháni művében, s ha igen, milyen formában.”20 Ezekhez a megállapításokhoz azonban mindenképpen hozzá kell szólnom. Alaposabb tájékozódás után könnyen felfedezhető lett volna: a mérvadó szakirodalom nem számol azzal, hogy Gardézi nem a Dzsajháni-féle alapszöveget, hanem Ibn Rusztát használta. Czeglédy Károly szerint „semmi jele 416
