Századok – 2022
2022 / 2. szám - VITA - Thoroczkay Gábor: Észrevételek a magyar szakrális kettős fejedelemség újabb irodalmához
THOROCZKAY GÁBOR annak, hogy Ibn Rusta művét használta volna”.21 Zimonyi István pedig - kérésemre — a következőképpen nyilatkozott: „A Dzsajháni-hagyomány tanulmányozása alapján feltételeztem egy korai és egy későbbi alapváltozatot. A korait tükrözi Marvázi és az ő szöveghagyományát követő perzsa és török szerzők (Aufi, Sukrullah). A hosszabb változatból dolgozott Ibn Ruszta és Gardézi is. Van számos párhuzamos leírásuk, azonban az szinte kizárható, hogy Ibn Ruszta arab művéből készült volna Gardézi perzsa fordítása. A szlávokkal foglalkozó részben Gardézi és Ibn Ruszta először ugyanazt a szöveghagyományt használta. Aztán Gardézi félbehagyja és közli a korai alap változatot a maga egészében. Ibn Ruszta pedig folytatja a kibővített hosszabb alapváltozatot, amibe még interpolálja azt a részt, amelyet Marquart óta a történeti irodalom tévesen Sarkelhez kapcsol. Ezen felül a Morvák és Vonundur = Nándor Gardézi-féle leírásának párhuzama csak a másik perzsa nyelvű munkában, a Hudúd al-álamon van meg. Filológiai érvek alapján cáfolható, hogy Gardézi magyar fejezete Ibn Ruszta elbeszélésének perzsa fordítása lenne”.22 A fentiek egy klasszikus filológiai szakot elvégző bölcsész számára — legalábbis véleményem szerint — egyértelműek: amíg nem sikerül bizonyítani, hogy Gardézi Ibn Rusztát fordította arabról perzsára és értette félre a magyarok korai politikai berendezkedése tárgyában, addig lényegében két, a Dzsajháni-tradícióra visszamenő, egyenrangú szöveghagyománnyal kell számolnunk. Közülük az egyik — vitán felül — kettős fejedelemségi berendezkedéssel számol eleinknél. Tehát Sudár Balázs és B. Szabó János elméletének filológiai alapjai jócskán meggyengülnek, és továbbra is utat engednek egy 9-10. századi magyar duális irányítási struktúra feltételezésének. 21 Czeglédy Károly: Gardizi „török” fejezetének magyarázatához. (Álmos nevének származtatásaihoz). In: Uö: Magyar őstörténeti tanulmányok i. m. 105-112., itt: 107. (Első megjelenése: Magyar Nyelv 68. [1972] 138-145.) Egy tekintélyes kézikönyv is hangsúlyozza, hogy Gardézi Dzsajhánit használta: Bevezetés a magyar őstörténet kutatásának forrásaiba 1/2. Szerk. Hajdú Péter - Kristó Gyula - Róna-Tas András. Bp. 1977. 238. A perzsa szöveget fordítva szintén kettős fejedelemségről beszél: Nyitrai István: A magyar őstörténet perzsa nyelvű forrásai. In: A honfoglaláskor írott forrásai. Szerk. Kovács László - Veszprémy László. (A honfoglalásról sok szemmel II.) Bp. 1996. 61-76., itt: 72-73. 22 Zimonyi István elektronikus levele (2020. február 16.) - a szerző tulajdonában. Minderről lásd még Zimonyi L: Muszlim forrásoki. m. passim. Itt szeretném megköszönni Zimonyi professzor úr segítségét. Megjegyzem, van olyan adat, amelyet nem ismertek vagy legalábbis nem említettek, de ami éppen az ő teóriájuk mellé lenne felsorakoztatható, ez pedig all. századi Ibn Hajján leírása a 942-ben Hispániában kalandozó magyarok Kárpátmedencei politikai szervezetéről. Ibn Hajján a következő megjegyzést teszi: 417
