Századok – 2022
2022 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Tefner Zoltán: Német–osztrák–magyar tárgyalások Lengyelországról. Berlin, 1916. április 14–15.
NÉMET-OSZTRÁK-MAGYAR TÁRGYALÁSOK LENGYELORSZÁGRÓL nikkel, molibdén stb.) kinyerésére alkalmasak, melyek a fegyvergyártás nélkülözhetetlen alapanyagait képezik. Buriánt ez a javaslat sem bírta engedékenységre. A hónap végéig Hohenlohénak írt levelek hajthatatlanságról tanúskodnak és a vádaskodás jegyében fogantak. Később Burián Tschirschkyn is számon kérte, hogy miért nem figyelmeztette a Ballhausplatzot időben arra, hogy a német kormány megváltoztatta korábbi álláspontját. Május 31-én Hohenlohe azt jelentette Bécsbe - Jagowval történt megbeszélése után —, hogy Tschirschky igenis többször figyelmeztette erre a közös külügyminisztert, aki „bosszúsan reagált”,110 tehát nyilvánvalóan tudnia kellett az ügyről. Hohenlohe megjegyezte a német külügyminiszternek, hogy bárkinek jogában áll a véleményét megváltoztatni, de egy ilyen nagy fontosságú ügyben elvárható lett volna, hogy Berlin klipp und klar (kerek perec) írásban is közli a változást Béccsel. Hohenlohe - a diplomáciában meglehetősen szokatlan - számonkérése kihozta a sodrából Jagowot, aki az esetről feljegyzést is készített. Hohenlohe az utóbbi mozzanatból arra következtetett, hogy a miniszter felelősségre akarja vonni (?) Tschirschkyt, aki vagy egyáltalán nem teljesítette a megbízatást, vagy pedig túlságosan „felvizezve” adta elő az információt Bécsben. Tekintettel arra, hogy minden jel Burián tájékozatlanságát mutatja az áprilisi tárgyalásokon, az utóbbinak kell inkább hitelt adnunk. De a veszekedésen túl minden változatlannak tűnt Hohenlohe számára, beleértve azt is, hogy a Pufferstaat eszméje továbbra is programon maradt Berlinben. 110 HHStA PA I. Allgemeines. Geheimakten. Krieg 1914-1918. Karton 501. Liasse XLVII/3 Subakten 10-12. Geheime Verhandlungen mit Deutschland 1914-1918. Hohenlohe Buriánnak, 1916. máj. 31. Néhány nap elteltével Lengyelország jövőjének kérdése mindkét fél részéről több hellyel hátrébb került a fontossági listán, aminek okát a katasztrófába torkolló hadieseményekben kell keresni. Június 4-én Alekszej Bruszilov lovassági tábornok négy hadseregbe szervezett negyven gyaloghadosztállyal és tizenöt lovashadosztállyal Kovel, Luck és Csernovic térségében áttörte a központi hatalmak keleti frontját. Az egész nyáron át tartó offenzíva kihatott a német—osztrákmagyar viszonyra is. A háború hátralévő részére ugyanis megszűnt a politikai egyensúly a szövetségesek között. Ennek az volt az oka, hogy végérvényesen bebizonyosodott a Monarchia katonai gyengesége. Ettől kezdve a németek mind politikai téren, mind a két hadsereg közötti viszonyban folyamatosan éreztették, hogy a Monarchia hadserege a német hadseregnek köszönheti, hogy 1916 nyarán nem omlott össze. A két tisztikar között gyakorivá váltak a torzsalkodások, a diplomáciában pedig a Monarchia alárendelte magát a német elképzeléseknek, lényegében „átadta” Berlinnek a Lengyelország jövője feletti rendelkezés jogát. 388
