Századok – 2022
2022 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Tefner Zoltán: Német–osztrák–magyar tárgyalások Lengyelországról. Berlin, 1916. április 14–15.
NÉMET-OSZTRÁK-MAGYAR TÁRGYALÁSOK LENGYELORSZÁGRÓL vonta, hogy Ausztria egyáltalán képes lenne arra, hogy a 20 milliós lélekszámból adódó lengyel túlsúlyt ki tudja egyenlíteni.83 83 Uo. 84 Uo. 85 Uo. 86 Suwalki, Kurland, Kovno, Grodno és Vilna. A gazdasági természetű érvek osztrák—magyar oldalon már nem álltak enynyire agyaglábakon. Bethman Hollweg felvetésére, miszerint a lengyel területek Ausztriához való csatolása az adott geopolitikai körülményekből adódóan Németország gazdasági keresztmetszet-szűkülésével járna, Burián azt válaszolta, hogy Németország korábban a prohibitív orosz vámok ellenére is sokat tudott profitálni a lengyel gazdaságból, most pedig egyenesen az várható, hogy a Monarchia biztosítani fogja számára a kommunikációs lehetőségeket és a vasúti transzfert is. (A két politikus megállapodott egy olyan szerződés előkészítésében, amely szerint a vasutat és a vízi utakat a két ország közösen használta volna.) Bethmann Hollweg ezután rátért a talán legkényesebb ügyre, a közvélemény kérdésére. Miként fogadtatja el a német kormány a területgyarapodással kapcsolatos minimális eredményeket a hódításra kiéhezett társadalommal? Miközben ugyanis Ausztria—Magyarország valószínűleg annektálni fogja Szerbiát és Montenegrót, s Albániában is protektorátust fog berendezni, addig Németország csupán Kurlandot és Litvánia egyes jelentéktelen részeit szerzi majd meg. Ha egész Lengyelország Ausztria—Magyarországhoz kerül, akkor hogyan tudna ő, a kancellár elszámolni ezzel a német lakosság előtt?84 Egy Pufferstaat^ viszont egyetértene a német társadalom is. (Természetesen nem felejtenék el, hogy a lengyel szerzemény a közös fegyveres erőfeszítésnek köszönhető, ezért Ausztriának joga lenne kártérítésre [sic!].85 ) Német kancellárként csekélyebb szerzeménnyel nem tud megelégedni. Burián erre nem tudott már újabb érveket csatasorba állítani, legfeljebb eltúlozni a Baltikum jelentőségét: Kurland és Litvánia nem is annyira értéktelen övezetek, mint amennyire azt Bethmann Hollweg beállítja, ráadásul Németország mindent megtarthat, ami a kezeihez jutott (vagy jut?), hisz még Suwalki német átvételét is elfogadja a Monarchia. A csúsztatás ismét a német kancellárt hozta nyerő helyzetbe, hiszen Suwalkit nem lehetett paritásba állítani például Felső-Sziléziával. Az északi területek kultúrértéke sem volt összehasonlítható a dél nyersanyag-gazdagságával. Németország egyébként sem akarta az egész kezén lévő szerzeményt megtartani, csupán 60 000 km2-t 2-3 millió lakossal.86 A kancellár szerint ez a terület nem volt ekvivalens a nagy német háborús teljesítménnyel. A másnap 11 órakor kezdődő ülés témáit is többször megvitatták már korábban. (A katonai védelmi vonal kialakítása létfontosságú, a Monarchia gyengítése nem 382
