Századok – 2022
2022 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Tefner Zoltán: Német–osztrák–magyar tárgyalások Lengyelországról. Berlin, 1916. április 14–15.
TEFNER ZOLTÁN célja a német politikának, az osztrák-magyar területnövekedés ellenkezik a birodalmi érdekkel, más egyéb területen azonban ugyanez üdvözlendő, a kancellár nem tud eltekinteni a Pufferstaat eszméjétől.) Az ülésen tárgyalt témák megvitatása azonban már csupán időhúzás volt. A német-osztrák-magyar kapcsolatokban ugyanis a lengyelkérdéssel kapcsolatosan - a háború tetőpontján - patthelyzet alakult ki. A német kancellár az ausztropolonizmust a birodalom politikai és gazdasági érdekeitől függetlenül sem tudta egészen komolyan venni. „Ausztria gyakorlatilag vagy bekerítette volna a teljes keleti frontunkat, vagy — és ezt akartuk elkerülni - nekünk kellett volna tekintélyes nagyságú lengyel országterületeket annektálni. Egyiket sem tudtuk volna elviselni. Már pusztán az, hogy Sziléziát két olyan osztrák terület fogta volna körbe, melyek lengyel és cseh lakossága nem volt jóindulatú irányunkban, már ez is sértette politikai és gazdasági érdekeinket. S ami még ennél is több, mi van, ha mindennek Posenre is hatása lesz. De ha bennünket megterhelnek még 10 millió lengyellel [például bajor mintára — T. ZJ, az nem erősödés, hanem gyengülés lett volna Németország számára.”87 A Bethmann Hollweg által képviselt német logika az érdekek egyértelműen kirajzolódó vonala mentén csupán egy önálló, de nem független német vazallusállamot tudott elképzelni Lengyelország kapcsán. A modern német politika ugyanakkor Bethmann Hollwegnél együtt járt volna a lengyelellenes, hakatista politika feladásának szükségszerűségével.88 87 Bethmann Hollweg, Th.: Betrachtungen zum Weltkriege. 2. Teil. i. m. 90-91. 88 Uo. 91-92. 89 Conze, W: Polnische Nation und deutsche Politik i. m. 146. 90 Stephan Burián: Drei Jahre. Aus der Zeit meiner Amtsführung im Kriege. Berlin 1923. 75. 91 Uo. Kitekintés: az osztrák—magyar diplomácia a Bruszilov-offenzíváig Werner Conze a megbeszélések lezárását úgy értékelte, hogy a tárgyalások „megfeneklettek”.89 Burián pedig visszaemlékezésében a mérleget úgy vonta meg, hogy a berlini tárgyaláson valójában az átmenet volt túl radikális: Lengyelország osztrákmagyar orientációja helyett egyszer csak reális alternatívává vált a Pufferstaat német kombinációja. „Es én azt a mi leglényegesebb érdekeink, valamint a lengyelek hangulatának ismeretében teljesen elfogadhatatlannak tartottam.”90 Burián számára nyilvánvalóvá vált, hogy a delegációk álláspontja nem találkozhatott már félúton. „Számításba akartam venni a német felfogást - írja -, amennyire ez lehetséges volt, anélkül, hogy a kérdés tárgyalását egy meggyőződésem szerint kilátástalan pályára csúsztattam volna.”91 Öt évvel a tárgyalások után megjelent memoárjában mégis kiol383
