Századok – 2022
2022 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Tefner Zoltán: Német–osztrák–magyar tárgyalások Lengyelországról. Berlin, 1916. április 14–15.
TEFNER ZOLTÁN Kezdődött azzal, hogy szeptember végén maga a német vezetés is elbizonytalanodott. Az álláspontok megoszlottak. A törésvonal a politikai és katonai vezetők között húzódott. Semmiképpen sem lehetett kizárni a két vitatott megoldás egyikét sem: Lengyelország visszaadása az oroszoknak szükség esetén ugyanúgy lehetséges opció volt, mint a terület Monarchiához csatolása. Ezzel a két lehetőséggel szemben foglalt állást a katonai lobbi nagy része. Az ütközőállam, a Pufferstaat gondolatát éppúgy felhozták a vitákban, mint a lengyel felosztottság fenntartását, amennyiben az oroszokat nem sikerülne legyőzni.19 Falkenhayn például a kancellár álláspontjával szemben visszanyúlt az 1815-ös bécsi döntésig, mert szerinte a legjobb megoldást továbbra is Lengyelország felosztottságának fenntartása jelentette. „Az állam nélküli lengyelek továbbra is a ragasztóanyag lennének a német—orosz egyetértésre nézve” — írta Bethmann Hollwegnek szeptember utolsó napjaiban.20 Szerinte abban az esetben, ha mindenképpen az osztrák-lengyel megoldást kell majd választania a német politikának, akkor abba csak úgy szabad beleegyezni, ha az egyesítés a német Mitteleuropa-terv keretében megy végbe. Ausztria önmagában egy „kadaver”,21 egy idejét múlt birodalom, egy oszlásnak indult tetem, amelyhez a német jövőt a Mitteleuropa-terven kívül nem szabad hozzákötni. Hasonló véleményen voltak az ipari és gazdasági szövetségek, a Reichstag jobboldali nacionalista pártjai, a pángermánok és a német egyetemek professzoraiból álló csoportosulások is. 19 Lemke, H.: Allianz und Rivalität i. m. 72-73. 20 Erich von Falkenhayn: Die Oberste Heeresleitung 1914-1916 in ihren wichtigsten Entschließungen. Berlin 1920. 232. Idézi: Conze, W: Polnische Nation und deutsche Politik i. m. 139. 21 Uo. 22 Fischer, E: Griff nach der Weltmacht i. m. 113. 23 Heinrich Leonhard von Tschirschky und Bőgendő rff (1856-1916): szász születésű német diplomata, bécsi német nagykövet. 1915. augusztus végén a hivatalos kommunikációs politika még más volt, mint amilyenné a későbbiekben változott. Szigorúan tiltotta mind a Monarchiában, mind Németországban azt, hogy a kikerülő sajtóanyagokban bármiféle annexióról, hódításról, területi igényekről szóló hír láthasson napvilágot. A védelmi tényezőt hangsúlyozták.22 A hivatalos álláspont úgy szólt, hogy a szövetségesek „Európát védik az ázsiai barbárság ellen”. Ettől függetlenül természetesen a kiszivárgott információk állandó feszültségben tartották a német társadalom széles tömegeit. A politikai hierarchia csúcsán álló kancellár — aki ingadozó, a saját maga döntéseiben is kételkedő személyiség volt - nem tudta magát függetleníteni az őt érő, gyakran álláspontjával ellentétes előjelű hatásoktól. A fent említett hullámzást részben ennek a személyiségvonásának lehet tulajdonítani. 1915. október 29-én a bécsi német nagykövet, Tschirschky grófi3 figyelmeztette a közhangulat által elbizonytalanított Bethmann Hollweget arra a veszélyre, hogy 365
