Századok – 2022
2022 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Tefner Zoltán: Német–osztrák–magyar tárgyalások Lengyelországról. Berlin, 1916. április 14–15.
NÉMET-OSZTRÁK-MAGYAR TÁRGYALÁSOK LENGYELORSZÁGRÓL a háború elején nyugaton következett be a Schlieffen-terv kudarcával. Amennyiben ugyanis a nyugati terjeszkedés bukásra van ítélve - gondolták akkor biztos talajon kell állnia a német államnak keleten, s itt nem lehet sem engedékenységet, sem gyengeséget mutatni. „Mentői kevesebb kilátás volt a nyugat felé való terjeszkedésre, annál nehezebb volt azt a megoldást elfogadtatni, amely Lengyelország élére a mi dinasztiánkat állította volna. Hogy volna a német közvélemény előtt az képviselhető, hogy ők, az erősebbek, az igazi győzők, üres kézzel kerüljenek ki a harcból, amikor a gyengébb szövetséges új királyságot szerez? Nem csoda, hogy a koalíció nehézségei következtében bizonyos bizalmatlanság kezdett széles német körökben velünk szemben elterjedni, és hogy azzal az aggodalommal is találkoztunk, hogy ha Varsó és Prága egy kézbe kerülnének, a körülzárt Szilézia fenyegetve lenne, és hogy a 20 millió lengyel a Habsburg-dinasztiát szláv irányba fogná terelni és a német szövetséget lehetetlenné fogná tenni. Ilyen körülmények között tehát nehéz volt Berlin hozzájárulását elnyerni, nehéz főleg addig, amig magunk se tudtuk világosan, hogy mit akarunk, hogy miképen illesztjük be a Habsburg-monarchiába ezt az új országot és hogy milyen lesz a német-osztrák-magyar viszony. E bizonytalansággal járó ingadozásunk következtében Lengyelországban sem alakult ki erős közhangulat mellettünk.”17 17 Uo. 18 Werner Conze: Polnische Nation und deutsche Politik im Ersten Weltkrieg. Köln-Graz 1958. 139. Andrássy gondolatfűzése arra a konklúzióra vezetett, hogy a Monarchiának meg kell nyernie a lengyelek szimpátiáját. A kulisszák mögött az érdekhierarchiák harca folyt, a nyílt propagandában a lengyel társadalom kegyeiért zajlott a versengés. Ennek megszerzése - a háború során - azért ment nehezen, mert közben a hadseregnek természetesen rekvirálnia is kellett, hisz a front ellátása abszolút primátust élvezett. Emellett Bécs helyzetét az is nehezítette, hogy időnként meg kellett mondani a lengyeleknek, hogy amire a leginkább vágynak (független lengyel állam), az a háború alatt biztosan nem valósítható meg. Az érdekhierarchiák harca a két nagyhatalom diplomáciai találkozóin zajlott. Ezek az ellentétek tették a lengyelkérdést bonyolulttá. Ezt a bonyolultságot leginkább a matematikában használt, periodikusan változó görbék hullámzásával lehet jellemezni. Az ausztropolonista átalakítás véghezvitelének esélye, amelynek sikeressége a Monarchia legfontosabb érdeke volt, évenként, háromnegyed évenként, sőt félévenként fluktuált, ha az amplitúdó legfelső és legalsó pontjait nézzük. A németek időről időre készséget mutattak annak elfogadására, hogy a Monarchia bekebelezze a lengyel területeket, majd rövid időn belül alapvetően megváltozott a képviselt álláspontjuk. A görbe azonban az 1914-es augusztusi legmagasabb pontról gyorsan sülylyedni kezdett. Az 1915-ös őszi helyzet még azt jelezte, hogy Bécs háborús célkitűzéseit tekintve egyetértés uralkodik a szövetségesek között (ekkor még szinte a hullám tetejéről beszélhetünk), s az osztrák megoldással még maga II. Vilmos is rokonszenvezett.18 364
