Századok – 2022
2022 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Galambosi Péter: A szepesi lándzsásnemesség története a 13–14. században
A SZEPESI TÍZLÁNDZSÁS NEMESSÉG TÖRTÉNETE A 13-14. SZÁZADBAN középkorkutatásban, hogy a 13. század társadalmi változásait az okleveles források változó terminológiai készlettel tükrözik vissza, s ahogy egy-egy fogalom gyakorta több réteggel kapcsolatban is előfordul, úgy egy-egy csoport vonatkozásában is a legkülönbözőbb terminusok jelennek meg a forrásokban. Mindez a szepesi tízlándzsás nemesség történetében is meghatározó körülmény, hiszen forrásaink hol jobbágy fiúknak, hol nemeseknek nevezik őket. Hradszky József e kérdést még azzal kerülte meg, hogy leszögezte: az 1243. évi kiváltságlevél egyértelműen nemeseknek szól, s a gazdasági kiváltságok említik azok jobbágyait, melyek fölött szintén csak nemesek rendelkeztek. A régi szepesi helytörténeti irodalom egyöntetűen akként foglalt állást, hogy a tízlándzsás nemesek a szepesi várjobbágyok felső rétegéből váltak ki, s ennek emlékét őrzi az elő-előforduló jobbágyfiú elnevezés.33 A 20. század első felében zajló, az Árpád-kori magyar társadalom fejlődését boncolgató vitákban a filii lob agionum és a nobiles viszonyrendszere immár az egyik legvitatottabb kérdéssé vált. Mályusz Elemér a turóci jobbágy fiúk helyzetének vizsgálatakor úgy foglalt állást, hogy a két fogalmi kategória nem vált el egymástól egyértelműen, s viszonylag jól követhető életpályákon mutatta be, hogy a jobbágyfiúk és a nemesek kiváltságai és kötelességei azonosak voltak, legfeljebb mértékükben tértek el.34 Mályusz módszerével közelítette meg a szepesi tízlándzsások kérdését Váczy Péter, aki a korabeli fogalmak hajlékonyságával magyarázta a terminológia párhuzamosságát.35 Ezt a felfogást követte kutatásai során Fekete Nagy Antal is, továbbá rámutatott arra, hogy a turóci népek birtokadomány alapján előírt katonai szolgálatát a szepesi tízlándzsások mintájára rendelték el, s egyenesen Mihály zólyomi és szepesi ispánban vélte felfedezni a közvetítőt.36 A szakirodalmi viták során felmerült gondolatokat később Mályusz kísérelte meg összhangba hozni a köznemesség kialakulásáról alkotott szintézisében. Felfogása szerint, mivel IV. Béla a tatárjárást követő hadszervezeti reformok során nehézfegyverzetű haderő létrehozására törekedett, a reform évtizedeiben a nobilis jelző az ilyetén hadviselést folytató és annak anyagi feltételeit megteremteni képes birtokosokra vonatkozott, köztük azokra is, akik a birtokadományt és a kiváltságokat a hadakozásért cserébe feltételesen kapták.37 Mályusz és Váczy eredményei nyo33 Hradszky J: Kisvármegye i. m. 14-15. Lásd még Förster Jenő: Szepes vármegye a tatárjárás előtt. Közlemények Szepes Vármegye Múltjából VII. (1915) 6.; BalJeromos: Szepesvára története. (A Szepesmegyei Történelmi Társulat Évkönyve XIII.) Lőcse 1914. 20-21. 34 MályuszElemér: Turóc megye kialakulása. 3. kiadás. Bp. 2014. 150-154. 35 Váczy Péter: A királyi szerviensek és a patrimoniális királyság. Századok 61-62. (1927-1928) 361-379. 36 Fekete Nagy Antal: Az országos és particularis nemesség tagozódása a középkorban. In: Emlékkönyv Domanovszky Sándor születése hatvanadik fordulójának ünnepére. Szerk. Bakács István János. Bp. 1937. 160—171.; Uö: Szepesség i. m. 257-265. 37 MályuszElemér: A magyar köznemesség kialakulása. Századok 76. (1942) 277-301. Kritikájára lásd Zsoldos Attila: „Eléggé nemes férfiak...” A kehidai oklevél társadalomtörténeti vonatkozásairól. In: Zalai történeti tanulmányok. (Zalai Gyűjtemény 42.) Zalaegerszeg 1997. 15-16. 288
