Századok – 2022
2022 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Galambosi Péter: A szepesi lándzsásnemesség története a 13–14. században
Galambost Péter A SZEPESI TÍZLÁNDZSÁS NEMESSÉG TÖRTÉNETE A 13-14. SZÁZADBAN A középkori magyar nemesi társadalom fejlődése során az országos nemesség mellett - melynek elvi egységét az 1351. évi törvény mondta ki - olyan csoportok is kialakultak, melyek kiváltságaikat csupán feltételekhez, a korabeli források szavaival élve conditiókhoz kötötten gyakorolhatták. A társadalom ezen halmazába tartozó, úgynevezett partikuláris nemesség egyik csoportját alkották a szepesi tízlándzsás nemesek, akiknek helyzetét IV. Béla 1243. évi kiváltságlevele szabályozta, mely privilégium egyúttal az első írott forrás a közösség történetére vonatkozóan.1 1 A nemesség kialakulására és tagolódására átfogóan lásd Zsoldos Attila: Az Árpádok és alattvalóik. (Magyarország története 1301-ig) (Történelmi Kézikönyvtár - Magyar történelem 1.) Debrecen 1997. 150-154. IV. Béla 1243. évi privilégiumát: Codex diplomaticus et epistolaris Slovaciae I-II. Ad edendum praeparavit Richard Marsina. Bratislavae 1971-1987. (a továbbiakban: CDES) II. 88-89. 2 Fekete Nagy Antal: A Szepesség területi és társadalmi kialakulása. Bp. 1934. 253-301. Fekete Nagy munkáját megelőzően csupán Hradszky József paptörténész alkotott szintézist a tízlándzsás nemesség történetéről, munkája azonban több ponton már saját korában is elavultnak számított. Hradszky József: A szepesi „tíz-lándsások széke” vagy a „Kisvármegye” története. (A Szepesmegyei Történelmi Társulat Millenniumi Kiadványai III.) Lőcse 1895. A magyar medievisztikának a szepesi tízlándzsás nemességről alkotott képét napjainkig Fekete Nagy Antal - lassan évszázados - koncepciója határozza meg. A Szepesség monográfusa szerint a tízlándzsások ősei azok a kavar eredetű határőrök, az úgynevezett gömörörók voltak, akik véleménye szerint már all. század óta vigyázták a Sajó és a Poprád mentén futó hadiút biztonságát. A jeles levéltáros közvetlen kontinuitást feltételezett a gömöri őrök és a tízlándzsás nemesek között, s a keleti eredetű katonai segédnépek jogállásának jellegzetességeit vélte felfedezni az 1243. évi kiváltságlevél egyes pontjaiban (például leányági örökösödés lehetősége), valamint a tízlándzsások későbbi korokban igazolható területi autonómiájában. Helyesen mutatott rá, hogy a tízlándzsás kiváltságok katonai szolgálathoz kötött érvényesülése mintaadóvá vált a tatárjárást követő hadszervezeti reformok idején, ugyanakkor a 14. század elejére veszített jelentőségéből, minek következtében az Anjou-uralkodók már nem adományoztak birtokokat a tízlándzsások jogaival.2 Fekete Nagy Antal koncepciójának egyes elemeit, például a tízlándzsás nemesek jogállására vonatkozó nézeteit a magyar középkorkutatás már megvitatta, s ha kellett, felülbírálta, ugyanakkor számos tézise, például a közösségnek a gömörőrökkel való kapcsolatáról vagy a csoport területi autonómiájának kialakulásáról és jellegéről alkotott gondolatai napjainkig hatást gyakorolnak a magyar és szlovák kutatásra. Munkámban a tízlándzsás nemesség történetének ezt a három kulcskérdését veszem 277 SZÁZADOK 156. (2022) 2. SZÁM
