Századok – 2022
2022 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Kenyeres István: A Magyar Királyság pénzügyei és katonai költségei Mohács előtt
A MAGYAR KIRÁLYSÁG PÉNZÜGYEI ÉS KATONAI KÖLTSÉGEI MOHÁCS ELŐTT idő adatik meg az ifjú Jagelló királynak, akkor létrejöhetett volna egy erősebb magyar—cseh együttműködés, a pénzügyek és a hadügyek reformjára is sor kerülhetett volna, valamint a velencei, pápai és a lengyel udvar támogatásával kiegészülve az oszmán terjeszkedés feltartóztatására reálisabb alternatívát lehetett volna felvázolni. Miután Mohács mezején ezek a lehetőségek a király halálával elvesztek, vizsgálatunk szempontjából nem volt reális alternatíva a Habsburg orientációval szemben. A Habsburgoknak az országaik, tartományaik adottságai, a német—római császári cím és az azzal járó támogatások lehetősége, a spanyol rokonság és az újvilági nemesfémek, a bejáratott tőkepiaci kapcsolatrendszer a magyar trónra lépő Szapolyai I. Jánossal szemben lényegesen erősebb hátteret biztosítottak céljaik eléréséhez. Azonban a Habsburgok minden erőfeszítésével is csak az oszmánok feltartóztatását lehetett elérni. Az Oszmán Birodalom ugyanis olyan erőt képviselt, hogy a Monarchia csak a 17. század végén tudott velük egyenrangú - szövetségi rendszeren alapuló - katonai (és pénzügyi) potenciált felmutatni, ami már elegendő volt az oszmánok Magyarországról való végleges kiszorításához, de a Balkánról történő kiűzésükhöz még ez is kevésnek bizonyult. THE FINANCES AND MILITARY EXPENSES OF THE HUNGARIAN KINGDOM BEFORE THE BATTLE OF MOHÁCS István Kenyeres SUMMARY The paper explores the extent to which the major criteria of the fiscal-military state, such as the fiscal-military potential, the royal (state) revenues and military spending, and the credit system as a means of upholding military expenditure were in keeping with the general European development in the Kingdom of Hungary in the pre-Mohács period. The first part of the work compares the respective fiscal-military potentials of the Hungarian Kingdom and the Ottoman Empire before the battle of Mohács (1526). Consequently, the revenues of the kings of Hungary are examined from Matthias I (1458-1490) to Louis II (1516-1526), after which the treasury accounts from 1525 and 1526 are analysed. The calculations reveal that some sixty percent of all royal income was spent on the war against the Ottomans. The second part of the paper explores the importance of royal credit, a key element of fiscal policy in early modern Europe, as well as the profits of the debasement/devaluation of the coinage, and the importance of foreign monetary aid. Based on the analysis of the various data, the overall royal income of the Hungarian rulers before 1526 can be put to somewhere between 250 000 and 350 000 gold florins (ducats). 276
