Századok – 2022
2022 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Kenyeres István: A Magyar Királyság pénzügyei és katonai költségei Mohács előtt
A MAGYAR KIRÁLYSÁG PÉNZÜGYEI ÉS KATONAI KÖLTSÉGEI MOHÁCS ELŐTT nem tévedünk nagyot, ha az oszmánok fiskális kapacitását a Jagellók öt-hatszorosára tesszük. A fiskális kapacitásban mutatkozó hátrányokat a Jagelló-hadipotenciál valamelyest tompította: a magyar hadvezetésnek egyes adatok szerint - túllépve a fentebb említett maximális mozgósítható létszámokon — 1521-ben közel 70 ezer embert sikerült fegyverbe állítani, mozgósítani, és 1526-ban is legalább ennyit.20 Amennyiben hihetünk ezeknek az adatoknak, az ekkor mozgósított magyar és szövetséges hadak összlétszáma a teljes mozgósítható oszmán haderőhöz képest, amelyet Mohács idején a kutatás 176 ezer főre tesz,21 „csupán” 1:2,5-hez arányt jelentett. Mohács alatt valószínűleg 27 ezres magyar sereg gyűlt össze, ami szintén jelentős, de mint kiderült, nem jelentett elegendő csatapotenciált a 60-70 ezresre becsült oszmán hadsereggel szemben, az arány itt is hasonló az előbbihez 1:2,2-2,6.22 Ügy tűnik, hogy a Magyar Királyság „lemaradása” - legalábbis katonai létszámban - az oszmán félhez képest éppen a csatamezőn volt a legkisebb, bár hozzá kell tennünk, hogy a Magyar Királyság ezzel elérte katonai potenciálja maximumát és — szemben az oszmán riválissal — egy esetleges győzelem esetén sem lett volna feltétlenül képes még egyszer egy hasonló létszámú és minőségű hadsereget kiállítani, például egy következő hasonló mértékű török támadás kivédésére. A két fél anyagi és emberi erőforrás-tartalékai tehát óriási különbséget mutatnak.23 20 Ebbe a kétségkívül meglepően jelentős számba a külföldi segélyhadak és a déli határvidék (katona)parasztságát is beleszámolják. A kérdéskörre vonatkozó adatok összefoglalására lásd B. Szabó J: A Magyar Királyság i. m. 74. Kubinyi a magyar király által mozgósítani képes hadak felső létszámára 50-60 ezer főt adott meg. Kubinyi András: Magyarország hatalmasai és a török veszély a Jagelló-korban (1590-1526). In: Közép-Európa harca a török ellen aló. század első felében. Szerk. Zombori István. Bp. 2004. 127-130. 21 Fodor P: Az Oszmán Birodalom i. m. 26-28. 22 A 27 ezer fős magyar haderőre lásd B. Szabó J.: A mohácsi csata I. i. m. 454. A török haderő csatalétszámára Uö: A mohácsi csata és a „hadügyi forradalom.” II. A magyar hadsereg a mohácsi csatában. Hadtörténelmi Közlemények 118. (2005) 583. Máshol B. Szabó háromszoros túlerőről is ír: no. 622. 23 A magyar és az oszmán fél fiskális-katonai potenciáljának összevetésével már Perjés Géza is foglalkozott nagy vitákat kiváltó, Mohács című munkájában (Bp. 1979): az Oszmán Birodalom jövedelmét 9,5 millió aranyforintra tette (no. 36.), míg a török katonai potenciált 140-200 ezer főre (no. 53.), megjegyezve, hogy Mohács alá is mintegy 150 ezer fő vonulhatott fel (uo. 54.). A magyar hadi potenciált 142-177 ezerre (uo. 96-97.), máshol 50-60 ezer főre tette (uo. 104.), a pénzügyi helyzetre pedig nem adott becslést. A magyar mozgósított haderő kapcsán tett megállapításainak kritikájára lásd Kubinyi A.: Magyarország hatalmasai i. m. 127-130. B. Szabó János is tesz egy rövid összegzést az erő- és pénzügyi viszonyokról még Mátyás jövedelmeiből kiindulva: B. Szabó J.: A mohácsi csata i. m. 456-457. Pálffy Géza röviden összegzi a két fél potenciálját: az Oszmán Birodalom területét 1,5 millió km2-ben, éves jövedelmeit 4-5 millió aranyforintban, katonai potenciálját 100-120 ezer főben adja meg. A Magyar Királyságra az általam fent említett adatokhoz közeli értékekkel számol: lakosságszám 3,3 millió, éves jövedelem 250-260 ezer aranyforint, katonai potenciál 30-40 ezer fő. Pálffy említi a Jagellók cseh királysága erőforrásainak hasznosítási lehetőségét, de nem számol a cseh korona országainak potenciáljával. Pálffy Géza: Mohács - fordulópont Magyarország és Közép-Európa történetében. In: „Nekünk mégis Mohács kell...” II. Lajos király rejtélyes halála és különböző temetései. Szerk. 242
