Századok – 2022

2022 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Kenyeres István: A Magyar Királyság pénzügyei és katonai költségei Mohács előtt

KENYERES ISTVÁN be, így azok már nem is kerültek az uralkodói bevételek közé.16 Az egyháziak által kiállított 7000 fős, valamint a főúri és megyei csapatok 6700—12 500 fős sere­gei együttesen kb. 20 ezer főnyi katonaságot biztosítottak elvben a Jagellóknak.17 Hozzá kell tennünk, hogy a Jagellók cseh koronája, ha pénzzel nem is, de segély­hadakkal tudta támogatni uralkodóját a török elleni küzdelemben: a helytartók 6-7 ezer katonát, míg a rendek akár 13 ezer főt is tudtak mozgósítani.18 Ezek alapján egy török elleni védelmi háború esetén kiállított magyar bandériumok, illetve a cseh segélycsapatok létszáma együttesen elméletileg akár a 40 ezer főt is elérhette. Mivel ezeket a rendek finanszírozták - a Magyar Királyságban a ban­­deriális urak részére beszedett állami hadiadórészből, azaz - a hadakozó pénz­ből, joggal vehetjük figyelembe a csapatokra fordított zsoldköltségeket a Jagellók katonai fiskális potenciálja tekintetében. Amennyiben mindössze két hónapnyi zsoldköltséggel számolunk, akkor is tetemes összegről, akár 200 ezer Ft-ról is szó lehetett, míg a szokásos négy hónapnyi félfogadás esetén 400 ezer Ft.19 Ha ezeket az összegeket is beszámítjuk a pénzügyi potenciálba, csak a magyarországi királyi jövedelmek, valamint a magyar és cseh rendek által kiállított katonaságra fordí­tott összegek alapján 600-800 ezer aranyra is felmehetett a Jagellók háborús fis­kális kerete. Ezzel együtt is a Jagellókra nézve legjobb esetben 1:3, de inkább 1:4 arányra módosulnak adataink, amennyiben az oszmánok esetében a 2,5 millió aranyra rúgó potenciált vesszük számításba, de a 8,3 milliós oszmán jövedelem esetében már 1:10, illetve 1:13 arány mutatkozik. Mindez persze csak játék a szá­mokkal, a valóságban ezek az adatok valahol középúton lehettek, és feltehetőleg 16 András Kubinyi: The Road to Defeat: Hungarian Politics and Defense in the Jagiellonian Period. In: From Hunyadi to Rákóczi. War and Society in Late Medieval and Early Modern Hungary. War and Society in Eastern Center Europe. III. Eds. J. M. Bak - B. K. Király. (Eastern European Monographs, No. CIV.) Brooklyn 1982. 159-178.; Uö: Politika és honvédelem a Jagellók Magyarországában. In: Nándorfehérvártól Mohácsig. A Mátyás- és a Jagelló-kor hadtörténete. H. n. [Bp.] 2007. 216-232. 17 Kubinyi A.: Politika és honvédelem i. m. 223—224. 18 B. Szabó János: A mohácsi csata és a „hadügyi forradalom”. I. A magyar királyság hadserege 1526- ban. Hadtörténelmi Közlemények 117. (2004) 466-467. 19 A zsoldösszegnél az egyszerűség kedvéért a lovasoknak általában számított 3 Ft hópénzzel számoltam. Amikor van adatunk a bandériumok éves fizetségére, az ennek alapján kevesebb volt, egy lovas zsoldja 14-16 Ft-ot tett ki évente, azaz havi szinten 1,1-1,3 Ft-ot, de ehhez járt hadjárat idején további hópénz is, ami viszont megfelelt a végvári lovasok (huszárok) 3 Ft-os havi zsoldjának. Kubinyi András: A mohá­csi csata előzményei. In: Uö: Nándorfehérvártól i. m. 166. Kubinyi egyéb adatok alapján bizonyította is, hogy a könnyűlovasok zsoldja összességében 2,83 Ft, míg a gyalogosoké 2 Ft volt havonta. Uö: A Száva­­szentdemeter-nagyolaszi győzelem 1523-ban. Adatok Mohács előzményéhez. In: Uö: Nándorfehérvár­tól i. m. 130. Aló. században a későbbiekben általánossá vált a 3 Ft havi zsoldpénz a könnyűlovasokra. A csehek hagyományosan gyalogosokat állítottak ki, esetükben 2 Ft hópénzzel számoltam. A zsoldos alakulatokat legfeljebb 3-6 hónapra fogadhatták fel. A mohácsi csatában részt vett 4000 morva és len­gyel gyalogos egyik kapitányát 1526. június 11-én küldték Morvaországba zsoldosokat toborozni, en­nek nyomán több mint 2 hónapra fogadták fel e csapatokat. B. Szabó J.: A mohácsi csata I. i. m. 452. 241

Next

/
Oldalképek
Tartalom