Századok – 2022
2022 / 1. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Eiler Ferenc – Tóth Ágnes (szerk.): A magyarországi németek elmúlt 100 éve. Nemzetiségpolitika és helyi közösségek (Eőry Áron)
TÖRTÉNETI IRODALOM monográfiával, mégis gazdag információt kínálnak. Fő hátrányuk, hogy az elsődleges szakirodalomban való tájékozódásra csak korlátozottan alkalmasak: a magyar szerzők szinte kizárólag csak a magyar, a szlovákok pedig a szlovák historiográfiai előzményekre támaszkodnak, míg a közös pontot a német, esetleg latin nyelvű kiadványok jelentik. Egy-egy konkrét főpapi életút megismerésén túl a kötet ugyanakkor átfogóbb elemzésekhez is kiindulópontot kínál: az életpályák, áthelyezések rendje például az egyházmegyék (jövedelem szerinti) rangsorolását szemlélteti. Az életrajzok párhuzamos olvasása egyúttal a partikuláris nemzeti mozgalmak és az univerzális egyház képviselőinek összetett viszonyát is érzékelteti. A kötet végül arra is bőséges adattal szolgál, hogy mennyire helytelen a katolikus egyházat vagy akár a felsőklérust monolit egységnek kezelni: nemcsak az egyes püspökgenerációk között figyelhetők meg mentalitásbeli különbségek, hanem egy adott időpontban - például 1848-ban vagy 1870-ben - is sokféle állásponttal találkozunk a magyar püspöki karon belül. Összességében megállapíthatjuk, hogy az elsősorban a nemzetközi tudományos közösségnek szóló, a Dunai monarchia püspökeinek életpályáját bemutató lexikon jól használható, ám hibáktól nem mentes kézikönyv. Fejérdy András A MAGYARORSZÁGI NÉMETEK ELMÚLT 100 ÉVE Nemzetiségpolitika és helyi közösségek Szerk. Eiler Ferenc - Tóth Ágnes Társadalomtudományi Kutatóközpont - Argumentum, Bp. 312 oldal 20. századunk fontos metszete kapott új szakkönyvet: a német kultúrtudatú és/vagy államilag németté nyilvánított magyarországi lakosság kisebbségi helyzetének világa, ezen belül is különösen az „önszerveződés kereteinek megteremtése” a „befogadó nemzet” mindenkori közegellenállásában. (7.) A szerkesztők a Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézete és a Pécsi Tudományegyetem Német Alapítványi Tanszéke által 2018-ban tartott konferencia előadásait érlelték tanulmánykötetté. A kötet élén Eiler Ferencnek a hazai nemzetiségpolitikáról adott önálló áttekintése - mely hangsúlyozza: németségünk maga volt az őrzött kisebbség - jó előre segít egybelátni az egyes mélyfúrások fejezeteit. Minthogy az 1945 előtti helyzetet több szerző számottevő átfedéssel tárgyalja, olvasataik a korszakról összképigénnyel fellépő érdeklődők számára szinte egyetlen elbeszéléssé fésülhetők. Míg korábban egy modern nemzetállam - magyar kultúrhegemóniájú - társadalmába várták megérkezni (és engedték beérkezni) a nemzetiségeket, Trianonnal a közgondolkodás „a nemzet etnocentrikus felfogása” felé mozdult. A „kisebbség” terminusát az elcsatolt országrészek magyarjainak tartották fenn, hiszen a magyar traumaközösségben legjobban a magyarellenes diszkriminációk erősíthették a világ felé sugározandó „áldozat-narratívát”. A két világháború közti Magyarországon a kulturális homogenitás programja szilárdult meg, a konklúziókból pedig kimaradt a revíziós követeléseknek a néprajzi választóvonalakhoz igazító mérséklése. (13. skk.) Bár a békeszerződések korszelleme legalábbis előzékenységet diktált a kisebbségek iránt, és gazdag nemzetiségi csoportjogok nemzetközi védelmi rendszere jött létre, a gyakorlatban nagyhatalmi pártfogás nélkül a panaszjog papíron maradt. A Horthy-korszak magyar kormányai a nemzetiségpolitikát maguk is „szigorúan és konzekvensen belügynek tartották”. (30.) Németségünk mégis minősített „kisebbségi” státust kapott, a kérdés csak az, hogy - egy koraSZÁZADOK 156. (2022) I. SZÁM 218
