Századok – 2022
2022 / 1. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Rupert Klieber (Hrsg.): Die Bischöfe der Donaumonarchie 1804 bis 1918. Ein amtsbiographisches Lexikon Band I. Die röm.-kath. Kirchenprovinzen Gran, Kalocsa, Erlau im Königreich Ungarn (Fejérdy András)
TÖRTÉNETI IRODALOM püspökét, Radnai Farkast illetően Bemard Jozef Melis OP például azt állítja, hogy nem is tudott szlovákul (64.), ezzel szemben az püspök életrajzát összeállító Gabriel Brendza olyan forrást idéz, miszerint Radnai „tökéletesen bírta a többségi szlovák nyelvet”. (81.) A 19. századi egyháztörténelmet és püspöki életpályákat illető, nemzeti alapon vitázó interpretációk kiegyensúlyozásának szándéka egy egészen szokatlan és vitatható megoldást is eredményezett a kötetben. Klieber azzal az indokkal, hogy kutatásvezetőként a beérkezett szövegek nyelvi és szemléletbeli kiegyensúlyozottsága érdekében minden írásba bele kellett nyúlnia, és mintegy azért, mert így magát tekinti felelősnek a szövegek végső változatáért, valamennyi szócikk szerzője mellett társszerzőként feltüntette a saját nevét. Ez a felelősségteljes (fő)szerkesztői munkát „általános szerzői” tevékenységként felfogó eljárásmód meglehetősen furcsa és sérelmes az egyes szerzőkre nézve. Ráadásul az sem világos, miért szerepel a szerkesztő az életrajzi szócikkek után második, ellenben az egyházmegyetörténeti vázlatok esetében első szerzőként. A röviden vázolt kritikus pontokkal együtt a Magyar Királyság római katolikus egyháztartományainak hivatali életrajzait tartalmazó kötet hasznos kézikönyvként szolgálhatja a 19. századi (egyház) történeti kutatásokat. A kötet élén Adriányi Gábornak a korszak egyháztörténetének magyar sajátosságait összegző tanulmánya áll, ami a magyar egyházszervezetet és annak történetét kevésbé ismerő - külföldi - olvasó számára is megfelelő kontextust kínál az egyes életutak értő olvasásához. Hasonló szerepet játszanak az egységes szerkezetben készült egyházmegye-történeti vázlatok is, amelyekből az egyházszervezeti egység létrejöttén, kiterjedésén és intézményein kívül az egyes egyházmegyék 1804 és 1918 közötti történetének főbb vonásai, illetve olykor egyes egyházmegyék 1918 utáni történetének alakulása is megismerhető. Az informatív statisztikai adatokhoz minden esetben tartozik egy rövid elemzés, amely segíti az adott egyházmegye sajátosságainak megismerését. A főpásztorokról szóló pályaképek bővebbek egy szokványos életrajzi lexikon szócikkeinél, mivel külön figyelmet szentelnek annak is, miként használták fel a püspökök javadalmaikat, mennyire hatékonyan irányították gazdasági ügyeiket vagy éppen milyen szellemi-lelki programot képviseltek főpásztori szolgálatuk során. A püspöklexikon esetében kissé erőltetettnek tűnő szerkesztői szándék, hogy a „maszkulin” katolikus egyházi hierarchia világában politikailag korrekt módon a női dimenziót is megjelenítse, szerencsére nem hat zavaróan: leginkább a főpapok leánynevelés terén játszott szerepében, olykor egy-egy személy életére jelentősebb hatást gyakorló női rokon említésében jelentkezik. A két hasábban szedett püspökéletrajzok között rendszeresen találkozunk körülbelül féloldalas szövegekkel, amelyek nemcsak egy-egy jelentősebb főpásztor életútjának értékelő öszszefoglalását kínálják, hanem tágabb összefüggésekre vagy tipikus jelenségekre is felhívják a figyelmet. Olvashatunk például a főpásztorok vitatott öröklési gyakorlatáról (31.) a különleges pápahűséget tanúsító, ultramontán vagy „római” (37., 125., 163.), illetve udvarhű (476.) és udvari kancellárián keresztül karrierjüket építő (96.), kitűnően gazdálkodó (44.) vagy ellenkezőleg: egyházmegyéjüket csődbe juttató (243.), janzenista szellemiségű (144.), koadjutor funkcióból a megyés főpásztori székbe lépő (405.) vagy éppen a nőnevelésben kiemelkedő szerepet játszó (176.) püspökökről. Az életrajzokat jó minőségű fotó- és térképreprodukciók gazdagítják. Alapvető tájékozódásra ezek a térképek is alkalmasak, de talán felhasználóbarátabb megoldás lett volna, ha ezen illusztrációkon kívül minden egyházmegye-történeti vázlathoz illesztettek volna egy-egy testreszabott, jó felbontású fekete-fehér térképet. Egy ekkora vállalkozás keretei között bőven elvárható ilyen egyedi térképek elkészíttetése. Nem jellemző, hogy az olvasó egyben végigolvasson egy kézikönyvet vagy lexikont. Az átlagfelhasználó így elsősorban a viszonylag terjedelmes, és legtöbbször alapkutatások eredményeit is felhasználó életrajzokat tudja hasznosítani. Ezek ugyan nem érnek fel egy-egy életrajzi 217
