Századok – 2022
2022 / 1. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Fodor Pál – Varga Szabolcs (szerk.): Egy elfeledett magyar királyi dinasztia: a Szapolyaiak (Csermelyi József)
TÖRTÉNETI IRODALOM királysága, amelyet már csak a korszak 45 éves hossza miatt sem volna szabad elhanyagolni, de azért sem, mert ebben a közel fél évszázadban alapvető változások zajlottak le, amelyek hosszú távon meghatározták a Magyar Királyság történelmét. A Bölcsészettudományi Kutatóközpont 2020-ban egy tanulmánykötet kiadásával irányította a témára a figyelmet, amelyet az értékes írásokon felül hely- és személynévmutató, valamint a Szapolyaiak leszármazási táblája és térképek tesznek még igényesebbé. Jelen kötet nem vállalkozott arra, hogy azonnal pótolja a Szapolyai-kor kutatásának hiányosságait, többek között I. János mai napig el nem készült életrajzát. A munka egyrészt a Szapolyai-házat, másrészt a Szapolyai-államot, harmadrészt a Szapolyai-korszakot sok szempontból megvilágító tanulmányokból áll, amelyek részben összefoglalják eddigi tudásunkat, részben eddig nem közölt új kutatási eredményekkel bővítik ismereteinket. E könyv a Mohács utáni magyar politikatörténet számára megkerülhetetlen munka lesz, de további (alap)kutatások szükségesek ahhoz, hogy elmondhassuk: törlesztettük a 16. századi történelmünket illető nagy adósságunkat. A Szapolyai-ház a középkor és az újkor határán futotta be pályáját, ezért a dinasztia történelmének feldolgozása elképzelhetetlen anélkül, hogy ne vizsgálnák a mohácsi csatát megelőző felemelkedésüket. Szerencsére a magyar medievisztika az elmúlt évtizedekben, Kubinyi András és tanítványai révén, többek között a 2014. évi Dózsa-évforduló kínálta kutatási és publikálási lehetőségeket kihasználva már megkezdte a Szapolyai-család késő középkori történelmének feltárását. Jelen kötetben talán már az is elegendő lett volna, ha az elmúlt évtizedek eredményeit összegzik, beágyazva a Jagelló-korra vonatkozó gyarapodó és a korábbi feldolgozások által nyújtott képet jelentős mértékben átrajzoló ismereteinkbe, de a két tanulmányt jegyző Neumann Tibor, valamint az egy-egy tanulmányt író Kenyeres István és C. Tóth Norbert ennél is tovább ment, amikor új, eddig nem publikált eredményeket közöltek. Neumann Tibor első tanulmánya (Két nádor és egy vajda, avagy a Szapolyaiak útja a királyi trónig) a családtörténet középkori szakaszának precíz, mindenre kiterjedő összefoglalása a nehezen adatolható kezdetektől kezdve Szapolyai Imre és István karriertörténetén keresztül Szapolyai János Mohács előtti katonai és kormányzati szerepvállalásáig. Ennek során a szerző több helyen fejtett ki az eddigi kutatástól eltérő hipotézist (például a Szapolyaiak részvétele az 1471. évi összeesküvésben, Szapolyai János születési ideje és helye), levéltári kutatásai során pedig még arra is talált adatokat, hogy milyen ragadványneveken szólították Istvánt, illetve fiát, Jánost. Neumann második tanulmánya a család Mohács előtti reprezentációjával, cím- és címerhasználatával foglalkozik, abból a kérdésből kiindulva, hogy I. Zsigmond lengyel király számára vajon rangon aluli házasságnak számított-e a Szapolyai Borbálával 1512-ben kötött frigy. Az írás legérdekesebb eredményei a grófi címhasználathoz kapcsolódó megállapítások (például, hogy hogyan társították azt az unikornisos címerhez), és ugyancsak tanulságos áttekinteni a kevés késő középkori magyarországi grófi család címerhasználatának hasonlóságait is. Kenyeres István a Szapolyaiak középkori birtokszerzéseit, rezidenciáikat, birtokigazgatásukat és az északkelet-magyarországi birtokok gazdasági mérlegét mutatja be. A szerző egy általa 1549-re keltezett birtokjegyzéket is feldolgozott, amely segítséget jelent a Szapolyaiak mára elveszett levéltárának, illetve birtokszerzési módszereinek rekonstruálásában. A Tokaj környéki birtokállomány bevételeinek és kiadásainak elemzése jóval pozitívabb általános kép megalkotására ad lehetőséget a késő középkori magyarországi nagybirtokok jövedelmezőségével kapcsolatban, mint azt a korábbi szakirodalom vélelmezte. Szapolyai János vajda törökellenes harcait C. Tóth Norbert foglalja össze. A szerző a szakirodalom - részben saját kutatásai - összefoglalását kibővítette az 1515. évi zsarnói ostrom forrásanyagának feldolgozásával. Teljességre így sem törekedett, az 1512-1513. évi katonai események ismertetését külön tanulmány feladatává tette. 212
