Századok – 2022
2022 / 1. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Fodor Pál – Varga Szabolcs (szerk.): Egy elfeledett magyar királyi dinasztia: a Szapolyaiak (Csermelyi József)
TÖRTÉNETI IRODALOM (lásd 130. „ss” jelű jegyzet), ez elfogadható. (Magam az őrzőhely alapján és a pecsétrajzot hibásan azonosítva tévesen Gyulafehérvár város kiadványaként regisztráltam az igen töredékes intitulációjú, a város nevét nem tartalmazó oklevelet, lásd Mezővárosi oklevelek. Települési önkormányzat és írásbeliség a késő középkori Magyarországon 1301-1526. Bp. 2019. 331. 1. sz.). A kötet többi része: a mutatók, a képmelléklet és a bevezető tanulmány egyaránt az oklevelek értelmezését, feldolgozását segítik. Az analitikus név- és tárgymutató csak a források adattartalmát tárja fel és azonosítja, jóllehet a hosszabb szövegekben a visszakereshetőség nehézkes, mivel a hivatkozás nem az oldalszámra, hanem a sorszámokra mutat. Külön hasznos a DL-DF-jelzetek konkordanciája. A képmelléklet az eredetiben fennmaradt kiadványok színes fényképeit tartalmazza (a 9. és 12. kép pecsétfotó, amely a borító behajtott fülein ismétlődik; all. kép részletfelvétel a 40. sz. oklevél relációs jegyzetéről). A bevezető tanulmány (8—49.) főleg oklevéltani, tehát formai szempontok mentén ismerteti az anyagot. Kertész Kubinyi Andrásnak a fehérvári oklevéladásról és pecsétekről írott 1972-es tanulmányára alapozhatott, de a nagyobb forrásbázis birtokában egyes részleteket tisztázni tudott és több kérdést is újragondolt. Egyes hivatal történeti kérdésekre (bíró- és tanácsválasztás, heti ülésnapok stb.) ugyan nem tér ki - ez egy majdani feldolgozás feladata. A tanulmány elején röviden a városi szervezet 12-13. századi kezdeteiről és a helyi írásbeliség kereteinek kialakulásáról olvashatunk, majd részletes leírást kapunk az irattípusokról, illetve a források külső és belső ismertetőjegyeiről. Ezáltal a városi hatóság feladatköreire, az írásban rögzített ügytípusokra is ráláthatunk. így kellő bizonyítást nyer az az okkal sejthető tény, hogy a középkori Fehérvár városigazgatása, illetve írásbelisége egy jottányit sem tért el a Magyar Királyság más városainak írásbeliségétől, legyen elég itt csak a városkönyvek meglétére (23.), a jegyzők és - az eltérő írásképű eredeti iratok alapján - különböző írnokok alkalmazására (49.), a például Buda városához hasonlóan előforduló relációs jegyzetekre (31-32.) vagy a 14. századtól a többes pecséthasználatra (34-38.) utalni. Kertész tanulmányának egyik erénye a három középkori városi pecsét (a legelső és folyamatosan használt feliratos nagy-, a 14. század derekán használatba vett középpecsét, és a főleg pátens és záró helyzetben alkalmazott kis- vagy gyűrűspecsét) használatának bemutatása. Itt csak a pecsétszín elemzését hiányolom, pedig a feltárt anyag szerint Fehérvár a 14. század folyamán a már rangosabb zöld viasz használatára szerzett jogot - az 1381. évi hitlevélen lévő nagypecsét színe Kertész állításával (35.) ellentétben nem fekete, hanem sötétzöld; a 15. században a kispecsét egy 1443. évi (24. sz.) és talán rendhagyó módon a nagypecsét két, 1471. és 1478. évi (38., 40. sz.) természetes színű lenyomatát leszámítva az összes pecsétlenyomat zöld viaszú. Perdöntő lehetne a 12. számú, Szepeshelyen őrzött oklevél helyszíni kézbevétele. E kérdés is mutatja, hogy Kertész Balázs munkája a 13-16. századi Székesfehérvár történetének vizsgálatán túl a magyarországi városi írásbeliség, illetve a középkori magyarországi társadalomtörténet számára is további kutatásokra kínálja magát. Lakatos Bálint EGY ELFELEDETT MAGYAR KIRÁLYI DINASZTIA: A SZAPOLYAIAK Szerk. Fodor Pál - Varga Szabolcs Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Bp. 2020. 382 oldal A 2026. évi Mohács-évforduló szerencsés módon ráirányítja történelemtudományunk figyelmét néhány olyan témakörre, amelyet látszólag jól ismerünk, ám korántsem annyira, amenynyire azt a fennmaradt forrásanyag lehetővé tenné. Ezek közé tartozik a Szapolyaiak magyar 211 SZÁZADOK 156. (2022) I. SZÁM
