Századok – 2022
2022 / 1. szám - KÖZLEMÉNY - Törő László Dávid: Történészek népi múltkonstrukciói az 1945 előtti Burgenland-vitákban
TÖRŐ LÁSZLÓ DÁVID teljesen, mert itt az Árpád-korban [a magyarság - T. L. D.] csak egyes vidékeket szállt meg, másokat betelepítetlenül hagyott. De nem azért, mert ott már volt lakosság, hanem mert az hegyes-erdős zóna.”43 Ennek a népi szempontból eredményes középkori „népiségpolitikának” szerinte az volt az előfeltétele, hogy a Dunántúl (mint fontos magyar néptalaj) elég „népfelesleget” biztosítson a magyarság számára ahhoz, hogy a nyugati „népi határ” területét kitöltse, sőt a határon kívülre is küldhessen telepeseket. Kőszeg Mályusz felfogásában (szemben például Ernst Klebel értelmezésével) a magyar néptalaj része. „A honfoglalástól Szent Istvánig eltelt egy évszázad elég volt ahhoz, hogy a magyar néptalaj határa Kapuvártól kitolódjék a Fertő nyugati partjáig, és Soprontól lefelé úgy húzódjék, hogy Kőszeg vidéke éppen úgy magyar néptalaj legyen, mint ma is annak a része.”44 A történész szerint Felsőőr és vidéke azért lehetne fontos kutatási téma, mert a terület annak ellenére is megőrizte magyar jellegét, hogy a magyar néptalajtól az újabb korokban elszakadt és etnikai szigetté alakult. Ezt a kutatási programot végül Kovács Márton valósította meg, akinek ebből készült monográfiája a Település- és népiségtörténeti értekezések sorozat 6. köteteként jelent meg 1942-ben.45 43 Uo. 106. 44 Uo. 107. 45 Kovács Márton: A felsőőri magyar népsziget. (Település- és népiségtörténeti értekezések 6.) Bp. 1942. 46 Felsőőr Szabó István népiségtörténeti narratívájában is fontos szerepet játszott, számára a vallásnak az asszimilációban játszott szerepére szolgáltatott példát. Szabó szerint Felsőőrön a református többségű magyarsághoz a református németek könnyebben asszimilálódtak, mint a katolikusok. Szabó István: A magyar asszimiláció. In: Erős Vilmos: Asszimiláció és retorika. Szabó István: A magyar asszimiláció című munkájának rekonstrukciója. Debrecen 2005. 26. 47 Kovács M.: A felsőőri magyar népsziget i. m. 11-12. 48 Uo. 29. Ezek az „előőrsök” ugyanis kimerítették a német és horvát népiség asszimilációs erejét, miközben Felsőőr magyar tömbje megőrizhette egységét. Kovács nagyban támaszkodott a német népsziget-kutatás módszertanára, de az irányzat iránt szintén érdeklődő Szabó István, valamint egy felsőőri lelkész is segítette munkáját.46 A történész szerint a honfoglaló magyarok elüldözték az itt talált népek többségét, frank-német telepesek tehát biztosan nem maradtak a térségben. A felsőőri települések népei eredetileg határvédelmet láttak el, és lakosaik a honfoglalás után magyar eredetűek voltak.47 Változás az etnikai arányokban csupán a 16-17. században következett be, amikor a magyar néptalaj visszaszorult: innentől kezdve a németek kaptak népi utánpótlást a török háborúk okozta veszteségek pótlására, a magyarok viszont nem. Döntő változás volt, hogy horvátok és németek töltötték be azt az űrt, amely a magyar néptalaj és Felsőőr között keletkezett. A horvát és német közösségekbe beolvadó magyarokat Kovács „előőrsöknek” nevezi, amelyek „feláldozták magukat” azért, hogy Felsőőr magyarsága megmaradhasson.48 Azonban ebben a történetben nem csak az etnikai szembenállás jelenik meg. 205
