Századok – 2022
2022 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Bittera Éva: Egy magyar arisztokrata nő kisebbségi léthelyzetben (1918–1945). Csáky Mihályné gróf Nemes Gabriella sorsa a családi iratok tükrében
BITTERA ÉVA kel együtt 482 tételt számláló, 1922 és 1944 közötti levelezése is. A gazdag anyag kuriózumnak tekinthető, minthogy mindkét fél levelei fennmaradtak, vagyis tökéletesen rekonstruálhatóak az események és az időbeli sorrend is. A levelezésen túl a házaspár mindkét tagjától találunk egyéb iratokat is, többek között életrajzokat, igazolványokat stb.10 A levelek mellett az asszony 1952-ben készült rövid önéletrajza képezi a tanulmány legfontosabb forrását.11 ajándékozás útján annak tulajdonát is képezi. Fazekas István véleménye szerint az anyag néhány évvel korábban, 1956-ban került a levéltárba, lásd Fazekas István: A Haus-, Hof- und Staatsarchiv magyar vonatkozású iratai (A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának kiadványai I. Levéltári leltárak 10.) Bp. 2015. 518-522. A 19-20. századi iratanyag jelentős részét Csáky Mihálynak és közvetlen hozzátartozóinak levelezése és személyes dokumentumai teszik ki. ( https://bit.ly/3iPelQH , letöltés 2020. szept. 2.) 10 A Csáky család szepesmindszenti levéltárának összefoglaló jelzete: OStA HHStA SB Csáky. Ezen belül gróf Csáky Mihály és neje levelezése a következő jelzet alatt található: OStA HHStA SB Csaky 244-8., 244-9. 11 Lebenslauf von Gabriella Csáky. ÖStA HHStA SB Csáky 280-3. 12 Martina Winkelhofer: Das Leben adeliger Frauen. Alltag in der k.u.k. Monarchie. Innsbruck-Wien 2016. 23. 13 A hosszú magánleveleket a szakirodalom tradicionálisan női műfajként tartja számon. Lásd Christa Hämmerle — Edith Saurer: Frauenbriefe-Männerbriefe? Überlegungen zu einer Briefgeschichte jenseits von Geschlechterdichotomien. In: Briefkulturen und ihr Geschlecht. Zur Geschichte der privaten Korrespodenz vom 16. Jahrhundert bis heute. Hrsg. Christa Hämmerle - Edith Saurer. (L ’Homme Schriften Bd. 7.) Wien-Köln-Weimar 2003. 9-10. 14 A magánlevelezés és a női írásbeliség kapcsolatához lásd Szécsi Noémi — Géra Eleonóra: A budapesti úrinő magánélete (1860-1914). Bp. 2015. 34-55.; Hämmerle, Ch. —Saurer, E.: Frauenbriefe-Män nerbriefe? i. m. 12. A levelek nagy száma önmagában nem számít különlegességnek. Egy arisztokrata gyermek ugyanis már egészen fiatal kora óta napi rendszerességgel írt, naplót vezetett, mivel ez neveltetésének fontos részét képezte. Nemcsak az íráskészség fejlesztése miatt szorgalmazták a szülők és nevelők a naplóírást, hanem az önkifejezés, az önálló véleményformálás szempontjából is lényegesnek tartották.12 Ugyanez igaz a levélírásra is. Esetünkben több a Csáky Mihálynétól származó levél,13 de férje is szorgalmasan küldött magáról részletes híradásokat távollétei során. A 19. században egy úrinő számára evidencia volt a napi levélírás, amely a társadalmi érintkezés egy formáján túl lehetőséget adott számára érzelmei, észrevételei kifejezésére is. Persze a műfajnak voltak íratlan, sőt olykor írott szabályai is; így például a levélíró pontosan tisztában volt azzal, hogy írását a címzetten kívül gyakran egyéb családtagok is el-, sőt felolvasták, akár unalmas délutánok színesítése gyanánt.14 Arról, hogy ez a szokás az arisztokrácia körében mennyire volt elterjedt, kevés információval rendelkezünk, de a jelenségre való utalások a Csáky-levelezésben is fel-felbukkannak. Talán kissé meglepő módon épp a friss vőlegény Csáky Mihály írta egy alkalommal a következő sorokat unokatestvérének és immár menyasszonyának, Nemes Gabriellának: „Nem álltam ki, kellett 173
