Századok – 2022
2022 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Bodovics Éva: Az 1878-as miskolci árvíz társadalom- és gazdaságtörténeti nézőpontból
BODOVICS ÉVA fonó- és szövőipar csoportja felülreprezentált a népszámláláshoz képest a károsodott tímárok és gubások magas száma miatt. A miskolci ipar több szállal is kapcsolódott a patakokhoz, miután működésükhöz kisebb-nagyobb mennyiségű vízfelvételre volt szükségük. Korábban említettük, hogy a legnagyobb vízfelhasználó iparág a hús-, illetve a malomipar volt, de ugyancsak sok vízre volt szükségük a tímároknak és gubásoknak is. A malomipar a vízimalmok jelentőségének folyamatos csökkenése ellenére is az egyik legmeghatározóbb iparágnak számított a húsipar mellett a városban, s miután a malmok a Szinvára vagy a mellé települtek, az áradások érzékenyen érintették a malmok tulajdonosait és bérlőit. Az 1878. augusztusi árvíz több malmot is súlyosan megrongált: összezúzta a zsilipeket, elvitte a malomkerekeket és többnyire a malomhoz vezető hidat is. A helyreállítás különösen a malomtulajdonosok számára volt megterhelő, hiszen nem a bérlő, hanem a tulajdonos feladata volt a malmot ismét működőképes állapotba hozni. Ugyanakkor a bérlők is jelentősen károsodtak: a helyreállítás ideje alatt szüneteltetniük kellett a termelést, ami miatt legtöbbször bérleengedésért folyamodtak. A húsiparban dolgozók esetében csekélynek mondható a károsodás a többi csoporthoz képest, mivel legrosszabb esetben is csupán szüneteltetniük kellett a húsfeldolgozást, amíg újjáépítették a megrongálódott vagy elsodort mészárszéket. A vágóhíd ugyanis - ellentétben a vízimalmokkal - csak munkahelyként és nem lakóhelyként funkcionált, így a mészárosok legalább mentesültek a szálláskeresés gondjától. A gubás- és tímármesterséget űzők munkájuk vízigényessége miatt legtöbbször a patakok mentén állították fel műhelyeiket, amelyek egyben lakóhelyül is szolgáltak. Az áradáskor emiatt egyszerre semmisültek meg a munkaeszközeik, a berendezési tárgyaik, a ruháik és valamennyi megtakarításuk, már ha volt ilyen. Ugyanez igaz a nem kimondottan vízhez kapcsolódó, de a vizekhez közel működő iparosokra is. Lényegében nem maradt semmijük, ráadásul szemben néhány nagyobb kereskedővel, nem tudtak kihez fordulni segítségért, mivel vállalkozásuk kicsi volt, legtöbbször családi keretek között egy-két tanonccal, legénnyel működött. Megtakarításaik nem voltak; minden vagyonukat az ingatlan, a berendezési tárgyak és a készáruk jelentették, amelyeket magával vitt az árvíz. Nem maradt más, mint az adósság, hiszen a hitelfelvétel körükben is ugyanolyan meghatározó volt, bár kisebb tételben, mint a kereskedőknél. Értelmiségiek és tisztviselők Az 1900-as népszámlálás megnevezése szerint a polgári és egyházi közszolgálat, valamint a szabadfoglalkozásúak körébe sorolható értelmiségiek és tisztviselők a károsultak 8,2%-át tették ki, ami 207 főt jelentett. Az értelmiségi és tiszti 167
