Századok – 2022
2022 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Bodovics Éva: Az 1878-as miskolci árvíz társadalom- és gazdaságtörténeti nézőpontból
KL 1878-AS MISKOLCI ÁRVÍZ TÁRSADALOM- ÉS GAZDASÁGTÖRTÉNETI NÉZŐPONTBÓL foglalkozásúak voltak talán a legszerencsésebb helyzetben. Már csak lakókörülményeiket tekintve is kisebb mértékű károkat szenvedtek azoknál, akik a vízhez közel és/vagy gyengébb falazatú (patics) épületekben éltek. Esetükben ritkán említik a kárfelvételi ívek a lakóépület súlyosabb károsodását; a kőépületek, legyen szó magánházról vagy társasházi lakásról a főutcán, masszívan ellenálltak az áradásnak. Náluk inkább a kerítés és a melléképületek estek áldozatul a víz sodrásának. Boltjaik nem voltak, ellenben néhányan foglalkoztak házkiadással, így annak károsodása érzékenyen érinthette őket. Mégsem az ingatlanban esett kár volt ebben a csoportban a meghatározó, hanem az ingóságokban keletkezett veszteség, különösen az értelmiségiek körében. Szerencsére több kárfelvételi ív is tételes kimutatást közöl a magasan képzett értelmiségiek (tanárok, ügyvédek, orvosok) lakberendezési tárgyairól. Míves bútorok, több ezer kötetes magánkönyvtárak, ezüst és arany dísztárgyak, értékes festmények mentek tönkre az árvízben. Nem is beszélve a készpénzről és kötvényekről. Mindezek alapján nem volt ritka, hogy az ingóságban esett kárt több ezer forintra becsülték a kárfelvételi biztosok. Más foglalkozási csoporttal szemben az értelmiségiek és tisztek mindennapi megélhetése nem esett áldozatul az árvíznek, ugyanis az értelmiségiek szolgáltatásaira, még ha csekélyebb mértékben is, de továbbra is szükség volt, a tisztek pedig megkapták alacsony, de biztos fizetésüket. Ezért a városvezetés az állami apanázsból élőket kizárta a segélyezendők sorából, mondván, hogy az ő megélhetésük legalább biztosított. Éppen ezért a közigazgatásban, rendfenntartásban és egyéb állami pozícióban dolgozóknak kevés lehetőségük maradt, hogy az árvíz után életkörülményeiken javíthassanak. Az egyik megoldás az volt, hogy az árvíz után megemelkedett árakra hivatkozva úgynevezett drágasági pótlékért folyamodtak a városvezetéshez. Bár az ilyen pótlékot csupán ideiglenes jelleggel kapták, mégsem volt nagyon elterjedt, hiszen a városvezetés számára mindenképpen többletköltséget jelentett. Ezért másik opcióként többen előleget kértek későbbi fizetésük terhére, amelyet fix részletekben, kamatmentesen fizettek vissza munkaadójuknak. *** Összefoglalva elmondhatjuk, hogy az 1878. évi miskolci árvíz több szempontból is rendkívüli és elkerülhetetlen volt, de nem váratlan. A katasztrófák három általános jellemvonása közül így csak kettő bizonyult igaznak. Nem volt váratlan annyiban, hogy a vízhasználat körüli szabálytalanságok, az árvízvédelem szinte teljes hiánya és az építkezési módszerek elégtelensége magában hordozta annak a kockázatát, hogy egy nagyobb esőzés következtében előálló árvíz rettenetes pusztítást fog véghezvinni. Ez az, ami 1878. augusztus 30-ának éjjelén be is 168
