Századok – 2022
2022 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Bodovics Éva: Az 1878-as miskolci árvíz társadalom- és gazdaságtörténeti nézőpontból
KL 1878-AS MISKOLCI ÁRVÍZ TÁRSADALOM- ÉS GAZDASÁGTÖRTÉNETI NÉZŐPONTBÓL Kereskedők A kereskedelmi útvonalak csomópontjában fekvő Miskolc lakosságának többségét természetes módon a kereskedők tették ki, ahogyan az árvízkárosultak nagyobb hányada is e réteg köréből került ki. Ez nem csupán a lakosságon belüli arányukból következik, hanem a város térbeli szerkezetéből is. Ugyanis az árvíz által leginkább érintett terület a Piac/Széchenyi utca térsége volt. Amint arra a név is utal, ez az utca volt a heti és országos vásárok színhelye, de egyébként is ez adott otthont a különféle boltok és üzletek sokaságának. Bár a kár felvételi ívekből kitűnik, hogy a legnagyobb anyagi kár e foglalkozási osztály képviselőit érte - az árukészlet magas értéke miatt -, a többi csoporttal összevetve mégis kedvezőbb helyzetből láthattak neki az újrakezdésnek az árvíz után. Először is mivel üzlethelyiségeik a főutca masszív anyagból épített bérházaiban kaptak helyet, boltjaik viszonylag épségben átvészelték az áradást. Ugyanez érvényes azoknak a lakására is, akik az üzlethelyiségnek otthont adó épületben vagy valamelyik más hasonló kőből épült épületben éltek. Ugyanakkor többen voltak olyanok, akik nem engedhették meg maguknak a főutcai lakóhelyet, hanem valahol a város másik részén éltek. A miskolci kereskedőkre jellemző, hogy nem voltak nagy megtakarításaik, szinte minden vagyonuk árukészletükben feküdt. Ráadásul ennek jelentős részét is hitelből vásárolták, remélve, hogy az eladás során nem csupán a hitel összegét tudják visszanyerni, hanem némi haszonra is szert tehetnek. Ugyanakkor igyekeztek többféle áruval kereskedni, ami valamennyi anyagi biztonságot nyújthatott a kiszámíthatatlan gazdasági viszonyok között. Az árvíz ellen azonban ez a taktika nem segített, hiszen nem csupán az üzletben lévő árut, hanem a pincékben tárolt raktárkészletet is tönkretette. Legkönnyebben azok a kereskedők tudtak talpra állni a csapás után, akik kapcsolataik/családjuk révén további tőkére tehettek szert. Nagyiparról szó szerinti értelemben nem beszélhetünk ezidőtájt Miskolcon; a városban üzemelő gyárak többsége — leszámítva a gőzmalmot — alacsony létszámmal dolgozott. A károsultak között az iparosok aránya 39%-ot tett ki (szemben az 1880. évi népszámlálás 26%-ával),76 ám az ágazati megoszlásban általában nem jelentkezett jelentősebb eltérés, egyedül a bőr-, szőr- és toliipar, valamint a 76 Kereső lakosságra vonatkoztatott arány, a foglalkozás nélkülieket is magában foglaló teljes felnőtt lakosságon belüli arányuk 16,4% volt. 166
