Századok – 2022
2022 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Bodovics Éva: Az 1878-as miskolci árvíz társadalom- és gazdaságtörténeti nézőpontból
BODOVICS ÉVA akiknek egyetlen vagyonát, a házukat az árvíz elsodorta. Gazdasági szempontból ők számítottak a legsebezhetőbbnek, mivel a házukkal együtt nem csupán lakhelyük és kereseti forrásuk, hanem minden megtakarításuk (az ingó és ingatlan vagyon) vált a víz áldozatává. Mezőgazdaságból élők Miskolc foglalkozási profiljából adódik, hogy a városban viszonylag kevesen foglalkoztak fő foglalkozásként földműveléssel. A fő utcától (Piac vagy Széchenyi utca) északra és délre fekvő házhelyek kisebb-nagyobb kertet is magukban foglaltak, ezek azonban legfeljebb a háztartás napi szükségleteit voltak képesek fedezni. Nagyobb földterületek a város keleti és nyugati végén túl, illetve Nyék és Ládháza irányában álltak rendelkezésre. Nem tudjuk, hogy a kedvezőtlenné váló időjárás miként érintette a gazdákat, a források csupán az árvíz által elszenvedett károkra utalnak. Azon túl, hogy az ár letarolta a még lábon álló gabonát és/vagy zöldséget, a víz levonulása után fennmaradt vastag iszapréteg miatt a gazdák hosszú ideig nem tudtak hozzáfogni az őszi szántáshoz és vetéshez. A földek helyrehozatalát ráadásul tovább nehezítette a folytonos esőzés. Az eladásra termelt mezőgazdasági termékek mellett a takarmány is jórészt tönkrement, amely kérdésessé tette az igavonó és egyéb állatok téli tartását. Azok sem jártak jobban, akik már betakarították a termést, mert az épületek padlásán elhelyezett gabonát és szénát, miután a ház összedőlt, ugyanúgy elvitte a víz, mint a határban lévőt. Ráadásul a hatályos törvények értelmében ezek az emberek — mármint akik betakarították a termést — nem igényelhettek kártérítést az államtól az elemi csapás miatt, mert az csak a földeken lévő, még lábon álló termést ért kár esetén járt. Az elveszett állatok után ugyancsak nem járt segély.75 75 1876. évi XV. te. 49. § és 50. §. A mezőgazdaságból élőket ugyanolyan kilátástalan helyzetbe hozta az árvíz, mint a házbérletből élőket. Bár a földjük megmaradt, az azévi termés és a takarmány, valamint a következő évre félretett vetőmag is odalett. Éppen ezért több helyen vetőmagosztással próbáltak segíteni a gazdáknak. Ez azonban nem sokat segített rajtuk, hiszen ismerve az árvizet követő hónapok időjárását, túl sok jóra nem számíthattak. Az őszi vetésről az iszappal borított földek, a folytonos esőzés, a vetőmag, valamint az állati és emberi munkaerő hiánya miatt lekéstek, és ha tavasszal mindezt pótolták is, 1879 kedvezőtlen időjárása csak tovább súlyosbította nyomorukat. Ha szerencséjük volt, legalább a házuk megmaradt, így volt hol lakniuk, vagy volt mit pénzzé tenni az újrakezdés érdekében. Állami kártérítésre csak részben voltak jogosultak, és a város által kínált árvízsegély sem segítette ki őket a bajból. 165
