Századok – 2022

2022 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Bodovics Éva: Az 1878-as miskolci árvíz társadalom- és gazdaságtörténeti nézőpontból

Bodovics Eva KL 1878-AS MISKOLCI ÁRVÍZ TÁRSADALOM­­ÉS GAZDASÁGTÖRTÉNETI NÉZŐPONTBÓL* A katasztrófák iránti érdeklődés története minden bizonnyal egyidős az embe­riséggel. A megmagyarázhatatlannak tűnő, rendkívüli pusztításokkal járó ter­mészeti jelenségek félelmet, ugyanakkor csodálatot váltottak ki az emberekből. Természet- és társadalomtudományos vizsgálatuk azonban csak a középkori val­lásos világkép szakadozásával, a reneszánsz és a reformáció idején indult meg1 s a felvilágosodás évtizedeiben bontakozott ki.2 Az első „társadalomtudományos” vizsgálat az 1755. évi lisszaboni földrengéshez kapcsolódik, amely nem csupán az akkori Európa negyedik legnagyobb városát rengette meg és döntötte porba, ha­nem az uralkodó vallásos világszemléletet is. A vallásos indoklás helyett ugyanis természettudományos magyarázatot próbáltak keresni a történtekre. Rousseau volt az, aki a korábbi szemlélettől eltérően, mely a természeti katasztrófákat isteni csapásként értelmezte, rámutatott a szerencsétlenségben jelentős szerepet játszó emberi tényezőre.3 1 Gerrit Jasper Schenk: Historical Disaster Research. State of Research, Concepts, Methods and Case Studies. Historical Social Research 32. (2007) 3. sz. 9-31., itt: 10. 2 RussellR. Dynes: The Dialogue between Voltaire and Rousseau on the Lisbon Earthquake. The Emer­gence of a Social Science View. International Journal of Mass Emergencies and Disasters 18. (2000) 1. sz. 97-115.; SusanneB. Keller: Sections and views: visual representation in eighteenth-century earth­quake studies. The British Journal for the History of Science 31. (1998) 2. sz. 129-159. 3 Jean-Jacques Rousseau levele Voltaire úrhoz, 1756. augusztus 18. In: Jean-Jacques Rousseau: Értekezé ­sek és filozófiai levelek. H. n. [Bp.] 249-270., itt: 253-254. 4 A katasztrófák egy lehetséges csoportosítását ismerteti Faragó Tamás: Katasztrófa és társadalom. Az 1838. évi árvíz történetének vázlata. In: Pest-budai árvíz. Szerk. Uő. 1988. Bp. 7-82., itt: 10. A felvilágosodás hozadékának tekinthető új katasztrófafogalom és természet­szemlélet a 20. századra némileg feledésbe merült. A katasztrófák halmazát mes­terséges módon két nagyobb csoportra osztották fel: természeti és emberi (tech ­nical, man-made) katasztrófákra. 4 A felosztás alapja kauzális: míg a természeti katasztrófák esetében az eseményt valamilyen természeti jelenség (vulkánkitörés, földrengés, áradás, tornádó stb.) idézi elő, addig az emberi katasztrófák hátteré­ben szándékos vagy véletlen emberi mulasztás, tévedés vagy egyszerű „baleset” áll. Ez a felosztás teljes mértékben figyelmen kívül hagyja a természeti kataszt­rófák kialakulásában és a helyzet súlyosságának fokozásában közrejátszó emberi faktort. Ez szerepet játszhatott abban, hogy a természeti katasztrófák társada­lomtudományos kutatása sokáig, Amerikában az 1950-es, Európában egészen az 1980-as évekig háttérbe szorult. A tanulmány a NKFI FK 128 978 Tudás, tájkép, nemzet és birodalom projekt támogatásával készült. 139 SZÁZADOK 1^6. (2022) I. SZÁM

Next

/
Oldalképek
Tartalom