Századok – 2022
2022 / 6. szám - KÖZLEMÉNY - Mihalik Béla Vilmos: Mattyasovszky László kancellári kinevezése (1695—1696)
MATTYASOVSZKY LÁSZLÓ KANCELLÁRI KINEVEZÉSE (1695-1696) Jelen közleményben Mattyasovszky László kancellárrá választásának körülményeit vizsgálom egy Klagenfurtban, a Karintiai Tartományi Levéltárban (Kärntner Landesarchiv) feltárt levél kapcsán. A levélben Cseles Márton SJ, a római Szent Péter-bazilika magyar penitenciáriusa állított össze egy jelölti listát azokból a személyekből, akiket ő alkalmasnak vélt a kancellári poszt betöltésére. A tanulmány másik részében pedig Mattyasovszky László püspöki címét vizsgálom meg, mivel a korábbi szakirodalom azt hangsúlyozta, hogy közvetlen elődjéhez, Jakiin Balázshoz hasonlóan őt is mint címzetes püspököt nevezte ki I. Lipót magyar kancellárrá. Cseles Márton SJ levele A római magyar gyóntatok szerepe Monay Ferenc összefoglalója óta jól ismert: 1956-ban megjelent munkájában az intézmény fejlődése mellett többük életrajzát részletesen ismertette.3 A kora újkorban Rómában működő magyar jezsuita gyóntatok közül kiemelkedő szerepet töltött be Cseles Márton, aki főleg vatikáni kutatásaival alapozta meg hírnevét a hazai művelődéstörténetben és historiográfiában. Különösképpen a keleti magyarokat megtaláló Julianus barát-féle küldetés történetét összefoglaló jelentés miatt vált ismertté.4 Cseles római tevékenységének főbb érdemeit Monay is röviden összefoglalta.5 3 Monay Ferenc: A római magyar gyóntatok. Róma 1956. 4 Vásáry István: A jezsuita Cseles Márton és a Julianus-jelentés. A Magna Hungária- és a Jugria-kérdés történetéhez. In: Középkori kútfőink kritikus kérdései. Szerk. Horváth János - Székely György. (Me moria saeculorum Hungáriáé 1.) Bp. 1974. 261-275. 5 Monay F: A római magyar i. m. 102-105. 6 Szelestei Nagy László: A jezsuiták történeti forrásgyűjtésének kezdetei Magyarországon. Magyar Könyvszemle 103. (1987) 163-164. Cseles római kutatásainak fő célja ugyanakkor nem a magyarok történetének alapos feltárása volt, még ha munkásságának óriási hozadéka lett is. A római magyar jezsuita gyóntató tevékenységének komoly egyházpolitikai vonatkozása is volt. Szelestei Nagy László hívta fel arra a figyelmet, hogy az 1690-es években az oszmán hódoltság alóli felszabadulás rendezetlen birtokügyek és jogviták ezreit hozta magával. Ezek tisztázásához elengedhetetlen volt a történeti forrásfeltárás, és ezt felismerte Kollonich Lipót bíboros, esztergomi érsek is.6 Cseles tevékenysége azonban nemcsak a tisztázatlan belső viszonyok rendezéséhez volt szükséges, hanem a főkegyúri joggal kapcsolatos vitákban is kiemelt jelentőséget nyerhetett, ezért ez a kérdés Kollonich számára is rendkívül fontossá vált. Vanyó Tihamér megállapítása szerint az apostoli királyság gondolatának „legbuzgóbb szorgalmazója” Kollonich volt, ami visszatükröződött a 17—18. század fordulóján 1234
