Századok – 2022
2022 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Somogyi Szilvia: IV. László úgynevezett második kun törvényének korai másolatai
SOMOGYI SZILVIA decemberében ismerte azt a folyamatot, amelynek során a szövegbe a király a kunoknak adandó engedmény fejében beletetette a haj- és szakállviselés módjának szabad megválasztására vonatkozó engedményt, azaz a pápai udvarhoz eljutott az úgynevezett második kun törvény híre vagy maga a szövege is. Ebből pedig számomra az következne, hogy igazolni tudjuk az artikulusoknak ezt a második változatát 1279-es, tehát az évi forrással. Elképzelhető lenne ugyanakkor Berend Nóra fordított logikája mentén egy másik magyarázat is: a 18. századi hamisítók ismerték a pápa 1279. december 9-én kelt oklevelét, ebből világossá vált számukra, hogy a június vége és a tétényi gyűlés között eltelt bő három hétben a tárgyalások során engedhetett a legátus a kunoknak a haj- és ruhaviselés tekintetében, így az adott szöveghelyen a pápai oklevél vonatkozó passzusa alapján interpolálták az úgynevezett első kun törvény vonatkozó rendelkezését. A szövegváltozatok azonban számomra az első megoldást valószínűsítik. A feltételezett időrend szerint a két változat, a királyi rendelkezés (1279. augusztus 5. [10.]) és a pápai oklevél (1279. december 9.) locusa: a, „preter abrasionem barbarum et abreviacionem capillorum [...] ” b, „de barbis radendis et crinibus breviandis”. Ha a kun törvény szöveghelyét a pápai oklevél alapján interpolálták volna később, akkor két logikus megoldás lett volna: a) nem változtatják meg a szöveget, b) meg változtatják, de a szöveg az egyszerűsödés felé változik. Pusztán e hely szemügyre vétele alapján ítélve a királyi oklevél kifejezéséből egyszerűsödhetett a pápai, és nem fordítva. Természetesen III. Miklós pápa 1279-es oklevelét nem foghatjuk fel úgy, mint amely expressis verbis utal az úgynevezett második kun törvényre, áttételesen azonban feltétlenül. Összefoglalásul IV. László úgynevezett második kun törvénye ma általunk ismert változatainak az alapja valóban Pray György 1774-es szövegkiadása. A korábbi kutatásnak az a tézise azonban, amely szerint a szöveget a 18. században hamisították, biztosan nem állja meg a helyét. Ennek oka, hogy az Österreichische Nationalbibliothek Cod. 8219-es latin-német nyelvű kora újkori kézirata tartalmazza a királyi oklevél/törvény két kéziratos példányát. A két példány különböző írásképű, ám a további vizsgálatokat igénylő vízjel megegyezik rajtuk. A példányok közül a korábbinak tűnő írásképű a másodjára bekötött változat. Paleográfiai, kodikológiai és tartalmi érvekkel igazolható, hogy az egyik másolati példány a kettő közül legkésőbb 1636-ban már biztosan Bécsben volt. Szintén cáfolja a kutatás korábbi állítását az oklevél 18. századi hamisításával kapcsolatban egy másik, 16. század vége elé keltezhető másolati példány felbukkanása, amely a Batthyány család körmendi levéltárának szerencsésen 1163
