Századok – 2022
2022 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Somogyi Szilvia: IV. László úgynevezett második kun törvényének korai másolatai
IV. LÁSZLÓ ÚGYNEVEZETT MÁSODIK KUN TÖRVÉNYÉNEK KORAI MÁSOLATAI megmenekült és nemrég az országba visszakerült iratai között maradt fenn. Erről a másolati példányról tudott a 20. századi kutatás, ám, önhibájukon kívül — nem láthatták - tévesen keltezték a 16. századi másolatot a 18. századra. A példányok előkerülése néhány kérdést megválaszol, más kérdéseket azonban megoldatlanul hagy: a bécsi másolati példányok története valamilyen módon öszszekapcsolódik Sebastian Tengnagel császári könyvtáros tevékenységével, ám hogy hozzá honnan és milyen úton juthatott a kézirat, arra biztos választ nem lehet adni. Semmi okunk nincs kizárni azt, hogy Pray György szövegmásolatának az alapja a bécsi Cod. 8219 volt. Ugyanakkor, ha ez a feltételezés igazolható, akkor is számolnunk kell azzal, hogy Pray munkája során több, köztük zavarba ejtő helyeken is korrumpálódott a latin textus. Az egyik szövegromlás a szöveg datációját is érinti. A jelenleg rendelkezésünkre álló szövegváltozatok alapján helyesebbnek látszik az oklevél augusztus 5-ei, és nem augusztus 10-ei dátuma, azonban ez a körülmény az úgynevezett második kun törvény keletkezésének az 1279. év eseményeibe való beilleszthetőségét érdemben egyáltalán nem befolyásolja. Jelen kutatás alapján nem zárható ki teljesen, hogy Pray György mégsem a bécsi kódexről másolt, hanem egy ahhoz közel álló szövegről, ám továbbra sem rendelkezünk sem a királyi oklevél eredetijével, sem csaknem egykorú másolatával. További, a változatokon elvégzett szövegfilológiai munka a jövőben pontosítani fogja a bécsi kódex két példányának egymáshoz való viszonyát is. Nem zárható ki az sem, hogy az 1279-es eredeti szöveg és a ma általunk ismert, 1636-ig visszavezethető szöveg között volt kézzel fogható filológiai különbség, kerülhettek bele a két időpont között interpolációk. Ennek az igazolása vagy elvetése azonban további, szerencsés esetben még korábbi szövegváltozatok felbukkanásáig nehéz. Immár lehetséges, elvégzésre váró feladat a három előkerült példány latin textusának kollacionálása, és ennek alapján a szöveg megállapítása. Ez a munka filológiai jellegű kihívásokkal jár majd, azt azonban szükséges leszögezni, hogy ami a történeti forrásértéket és magát a szöveget érinti, a 18. századi, a kutatáshoz eddig is használt másolatok és az ezen alapuló kiadások - a napi keletet és egy pár, tipikusan másolásból adódó hibát leszámítva — nem térnek el a most előkerült, jóval korábbi példányok szövegétől. Továbbra is érvényes a megállapítás, amely szerint a szöveg hagyományozó - dástörténete nem áll minden gyanún felül, és az eredeti, 1279-es oklevéllel nem rendelkezünk. Ennek ellenére ez a keresés most nem volt haszontalan. Eredménye három új, a szövegkiadás készítéséhez munkába vonható másolat. Ezek közül az egyik szinte biztosan a 16. század vége előtti, a másik biztosan 1636 előtti, és a harmadik is 17 századi. így hát - az Online Decreta Regni Mediaevalis Hungáriáé szerkesztőitől homlokegyenest eltérő véleményen lévén - szerintem nem indokolt a szövegnek az Árpádkori törvénykorpuszon vagy általában az Árpád-kori forrásokon kívülre utalása. 1164
