Századok – 2022
2022 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Somogyi Szilvia: IV. László úgynevezett második kun törvényének korai másolatai
IV. LÁSZLÓ ÚGYNEVEZETT MÁSODIK KUN TÖRVÉNYÉNEK KORAI MÁSOLATAI esetében a legkorábbi ma ismert szöveghordozót már évszázadok választják el a lovagkirály korától.5 zsinat és a Pray-kódex. In: írások a Pray-kódexről. Szerk. Horváth Balázs - Bartók Zsófia Ágnes. Bp. 2019. 18-28. 5 Jánosi Monika: A Corpus Juris első törvényeinek kézirati hagyományához I. Bölcsészetdoktori értekezés. [Kézirat.] Szeged 1975. különösen: 108-110., 129-130., 142.; Uő: A Szent István törvényeit tartalmazó kódexek. Magyar Könyvszemle 94. (1978) 228-231.; Mikó Gábor: Szent István törvényeinek XVI. századi kézirata Lőcse város levéltárában. Fons 18 (2011) 2. sz. 111-145.; Uő: A „szent királyok törvényei”. A kora Árpád-kori törvények fennmaradásának története. Századok 150. (2016) 319-340.; Uő: A középkori Magyar Királyság törvényei és a Corpus Iuris Hungarici. Bp. 2021. 6 Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. II. 2-3. füzet. 1272-1290. Szentpétery Imre kéziratának felhasználásával szerk. Borsa Iván. Bp. 1961. 247. 7 Erről részletesebben alább. IV. (Kun) László király úgynevezett második kun törvényének lejegyzett eredeti vagy közel egykorú másolati példánya® még az utóbbinál is kisebb sikerrel vészelték át a századokat. Olyannyira, hogy Szentpétery Imre Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke című művében közölt regesztája alá a következő megjegyzést illesztette: „Az oklevél mind provenienciájával, mind tartalmával gyanúra ad okot. A XVIII. század előtt nemcsak eredetijének, hanem átiratának hiánya annál inkább gyanús, mert XVIII. századi feltűnése kb. összeesik a jászkunok és a német lovagrend között lefolyt nagy vitával.”6 Szentpétery nem az első és nem is az utolsó kutató,7 aki a törvény szövegét fenntartó oklevél eredetével kapcsolatos komoly kételyének szóban vagy írásban hangot adott. Az alaphelyzet, amely tehát az, hogy a szöveget hagyományozó 1279. évi királyi oklevél legkorábbi ma ismert szövegtanúi eddig a 18. század közepéről, illetve második feléből származó nyomtatott szövegkiadások és másolatok voltak, valóban a ’Szkülla és Kharübdisz’ közötti választásra kényszeríti a kutatót. Állíthatjuk könnyen és egyszerűen — mint ahogy tették azt mások is —, hogy a törvénynek ma nincs középkori szövegtanúja, tehát talán nem is volt, s elképzelhető, hogy szövegét felbukkanásának időpontjában, a 18. században tákolták össze. Vagy rögtön szövegkiadói munkánk első fázisában végeláthatatlan hajszába kezdhetünk korábbi másolati példányainak felkutatására, majd, ha mégsem járunk sikerrel, állíthatjuk, hogy jóllehet a munka ezúttal nem (sem) hozott eredményt, a keresést azért elvégeztük. Ezúttal az utóbbi munkamódszerrel járó nehézségeket választom. Az alábbiakban megkísérlem bizonyítani, hogy a bécsi Österreichische Nationalbibliothek egyik kora újkori kódexében megtalált két úgynevezett második kun törvény példányai közül legalább az egyiket legkésőbb 1636-ban lejegyezték, egy másik újra előbukkant másolat pedig még ennél is korábbi. így, noha az oklevél eredeti vagy egykorú másolati példányainak a felkutatására irányuló erőfeszítésekkel felhagyni nem lehet, igen erős érvek szólnak amellett, hogy a szöveg nem a 18. században jött létre. Épp ezért, bár a szöveg műfajával és az oklevél 1142
