Századok – 2022
2022 / 6. szám - ARANYBULLA - UTÓÉLET VÁLTOZÓ MEGKÖZELÍTÉSEKKEL (17-20. SZÁZAD) - Tóth Gergely: Az Aranybulla recepciója a 18. századi politikai irodalomban, történetírásban és jogtudományban
TÓTH GERGELY botrányai miatt el nem bocsátotta.53 A könyvet Grossing saját állítása szerint még 1777-ben írta a királynő parancsára;54 a kortársak ugyanakkor — így elsősorban Schwärmer Márton — elvitatták tőle a mű szerzőségét. Schwärmer azt állította, hogy látott egy kéziratot Dissertatio de Nobilium Hungáriáé praerogativis ac libertatibus címmel (ugyancsak 1777-es dátummal), amelyet egy bizonyos Hieronymus a Saxo (ál)nevű személy írt, és ez a szöveg az ajánláson kívül - amely egy meg nem nevezett bárónak szól - teljesen megegyezik a Grossing által kiadott szöveggel.55 Grossing életrajzírója, Friedrich Wadzeck ugyancsak kételkedett (anti)hőse szerzőségében, és Benczúr Józsefet vagy a besztercebányai Párniczky Mihályt vélte a mű alkotójának, míg Izdenczy József egyenesen Benczúrnak tulajdonította. Ennek nyomán utóbb H. Balázs Éva is Benczúrt nevezte meg a mű alkotójaként.56 Én magam ebben a kérdésben óvatosabb lennék, mivel a lus publicum Hungáriáé szerzője több fontos kérdésben (így a Szilveszter-bulla és Anonymus megítélésében vagy az Aranybulla 1231. évi megerősítésének tárgyalásakor) egészen más véleményt képvisel, mint ami a bizonyosan Benczúr által írt művekben olvasható.57 53 Személyére elsősorban lásd Wimmer Eva: Joseph Grossing kéziratos szótárai az Egyetemi Könyvtárban. Magyar Könyvszemle 102. (1986) 18-19. 6. jegyzet. (Alaposan tárgyalja Franz Rudolf életrajzát, mivel a szakirodalomban gyakran összekeverték testvérével, Josephfel.) 54 Lásd a mű előszavát: Grossing, E A: Jus publicum i. m. A2r. 55 Martin Schwartner: Statistik des Königreichs Ungarn I —II. Pest 1811. IL 14 —15. A problémára lásd Kosáry Domokos: Bevezetés a magyar történelem forrásaiba és irodalmába II. (1711-1825.) Bp. 1954. 291-292; H. Balázs É.: Berzeviczyi. m. 45-46. Egyébként az Österreichische Nationalbibliothek kézirattárában valóban lehet találni egy, a Schwartner által említett kéziratéval (majdnem) azonos című - és az 1786-os nyomtatvánnyal apróbb eltéréseket leszámítva megegyező szövegű - kéziratot, szintén Hieronymus a Saxo (ál)név alatt, de abban az ajánlás nem egy báróhoz, hanem magához Mária Teréziához szól (amely ajánlás viszont nem egyezik a nyomtatvány ajánlásával). Schwartner tehát nem ezt a kéziratot látta. A bécsi kéziratot lásd Hieronymus a Saxo: De praerogativis nobilium Hungáriáé dissertatio politico-cri tica. [...] 1777. Österreichische Nationalbibliothek, Sammlung von Handschriften und alten Drucken, Cod. 8641. Köszönöm Jarmalov Rezsőnek, hogy a kéziratot hozzáférhetővé tette számomra. 56 H. Balázs E.: Berzeviczyi. m. 45-46.; lásd még Kosáry D.: Művelődés i. m. 595-596. (Szintén Benczúr munkájának véli.) 57 Benczúr a fentebb tárgyalt Commentatio című művében Anonymusszal és Thuróczyval szemben a nevezetes bizánci forrásnak, a De administrando imperio című munkának ad igazat azzal kapcsolatban, hogy ki volt az első „teljhatalmú” magyar fejedelem (Benczúr J.: Commentatio i. m. 3-5.); Kollár okfejtésének megfelelően hamisítványnak tartja a Szilveszter-bullát (uo. 20.); végül a Raynald-műben (lásd alább) lévő dekrétumot nem az Aranybulla szövegváltozatának, hanem a valóságnak megfelelően a dekrétum 1231. évi megerősítésének tartja (uo. 54., 175.). Ezzel szemben a Ius publicum Hungariaeben a szerző Anonym üst követi az első fejedelem kérdésében, s a bizánci kútfőt meg sem említi (Gros sing, E R: Jus publicum i. m. 17-18.); a Szilveszter-bullára mint hiteles dokumentumra hivatkozik (uo. 31.), és a Raynald-műben lévő dokumentumot az Aranybulla hiteles, valódi verziójának tartja (uo. 141., 144-145., 158-160.). - Itt jegyezzük meg egyébként, hogy 1790-ben megjelent egy másik lus publicum Hungáriáé című munka, Christian August von Beck (1720-1781) ausztriai jogtudós posztumusz műve, amelyhez Benczúr József írt észrevételeket. Christianus Augustus Beck: Jus publicum Hungáriáé: cum notis autoris et observationibus Josephi Benzur. [!] (Ignatius Stephanus Horváth: Bib liotheca Jurisconsultorum Hungáriáé. Tomus IV.) Viennae 1790. Ennek a műnek semmi köze sincs a 1097
