Századok – 2022
2022 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Arany Krisztina: Firenze és a Német-római Császárság kapcsolata IV. Károly uralkodásától Luxemburgi Zsigmond haláláig
FIRENZE ÉS A NÉMET-RÓMAI CSÁSZÁRSÁG KAPCSOLATA Elmondható, hogy a Luxemburg-dinasztiából származó első két német-római császár birodalmi pénzügyeinek intézésében sem beszélhetünk a firenzeiek folyamatos, markáns jelenlétéről; bár a dinasztia uralkodásának kezdetén VII. Henrik alkalmazott néhány firenzeit, illetve itáliait. Ezért semmi sem utal arra, hogy Zsigmond király pénzügyi tanácsadóira vonatkozó választását saját családja dinasztikus hagyományai átvételeként értelmezhetnénk. Ellenkezőleg, a firenzei üzletemberek korábban nem dokumentált nagy számát éppen azok az új lehetőségek indokolhatták, amelyeket maga Zsigmond kínált nekik. A Zsigmond ud varához tartozó három firenzei - Filippo Scolari, Nofri di Bardo és Leonardus Nofri - kancelláriai jegyzeteinek elemzése határozott időrendi sorrendet mutat, mindhárman a magyar pénzügyi adminisztrációban kezdtek el dolgozni, és csak később referáltak birodalmi ügyeket. Egyértelműnek tűnik, hogy a firenzeieknek Zsigmonddal vagy általában a birodalommal szemben esetlegesen felmerülő fenntartásai és politikai ellentétei, még az 1428. évihez hasonló súlyos megtorlások sem akadályozták hosszú távon a firenzeiek jelenlétét a királyságban és a királyi, illetve császári udvarban. Az általuk gyakran hangoztatott, nyilvánvaló regionális, kulturális és gazdasági különbségek sem gátolták meg többségüket abban, hogy Zsigmond udvarában keressenek hasznot és állást. A firenzei pénzügyi szakemberek példátlanul nagy száma Luxemburgi Zsigmond udvarában egész uralkodása alatt egyértelműen igazolható, mint ahogy az is nyilvánvaló, hogy ez az erőteljes jelenlét komolyabb dinasztikus előzmények nélküli, és határozottan Zsigmond uralkodásához köthető. THE RELATIONS BETWEEN FLORENCE AND THE HOLY ROMAN EMPIRE FROM THE REIGN OF CHARLES IV TO THE DEATH OF SIGISMUND OF LUXEMBURG By Krisztina Arany SUMMARY The massive presence of Italians, especially the Florentines, in the court of Sigismund of Luxemburg is an exceptional phenomenon from multiple perspectives. This is especially true with regard to the filling of the offices of the financial administration in the Kingdom of Hungary, notwithstanding the ups and downs in the ruler’s political relationship with the Republic of Florence. The paper examines the question of whether a Florentine presence on the same scale can be detected in the courts of Sigismund’s Luxemburg relatives, his father the Emperor Charles IV and his brother the Emperor Wenceslas. Based on Florentine diplomatic and narrative sources, it also seeks to answer the question of whether the image of the various Luxemburg rulers influenced the scale of the Florentine presence in their courts. 1020
