Századok – 2022
2022 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Arany Krisztina: Firenze és a Német-római Császárság kapcsolata IV. Károly uralkodásától Luxemburgi Zsigmond haláláig
ARANY KRISZTINA annak is, hogy az Itáliába érkező német császárok nem tudták megérteni az itáliaiakat, akik békésen fogadták őket városaikban, helyette erővel léptek fel ellenük, és viszályokat szítottak — így erejüknek köszönhetően voltak hatalmasok, ha már nem lehettek azok erényeik és a szokásaik okán.82 82 Uo., c. 78, o. 147: „Apresso é da considerare, ehe la lingua latina, e costumi e’movimenti della lingua tedesca sono come barbari, e divisati e strani agl’Italiani, la cui lingua e le cui leggi, e’ costumi, e gravi, e moderati movimenti, diedono ammaestramento a tutto l’universo, e a loto la monarchia del mondo. E peró venendo gl’imperadori della Magna col supremo titolo e volendo con senno e con la forza della Magna leggere gl’Italiani, non lo sanno, e non lo possono fare: e per questo, essendo con pace ricevuti nelle cittá d ’Italia, generano tumulti e commozioni di popoli e in quelli si dilettano, per essere per contraversia quello ch’essere non possono né sanno per virtú, e per ragione d’intendimento di costumi e di vita. ” Hozzájárult-e az egyes Luxemburg-uralkodók látszólag negatív megítélése ahhoz, hogy a firenzeiek nem voltak jelen császári udvarukban? Az uralkodók és uralkodóházak által birtokolt közép-európai területek pénzügyi struktúrái és hagyományai, illetve e tényezők hatásai a firenzei vállalkozók jelenlétére vagy éppen hiányára a Luxemburg-házi uralkodók udvarában összetett kérdéskört alkotnak. A korabeli firenzei visszaemlékezések általában véve visszafogott, bár inkább negatív álláspontot képviselnek a Luxemburg-házi uralkodókkal kapcsolatban, de IV. Károly és Zsigmond esetében egyértelmű különbségek figyelhetők meg IV. Vencelhez képest. Míg az első két Luxemburg személyesen is megjelent Itáliában, és aktív politikát folytatott, amelyet az egyébként vonatkozó gazdag forrásanyag is igazol, addig a távoli Vencel esetében a rá vonatkozó források száma is kisebb. Ugyanezt tükrözi a firenzei kormányzat visszafogott és szokatlanul passzív magatartása a Vencellel történő diplomáciai kapcsolatok felvétele esetén, csakúgy, mint a firenzei polgárok vonakodása a Vencel udvarában végzendő diplomáciai feladatok elvállalásával kapcsolatban. Ilyen feltűnő tartózkodás sem IV. Károly, sem Zsigmond uralkodása alatt nem figyelhető meg, még politikai válság és konfliktus időszakában sem. A Deutsche Reichstagsakten, a Regesta Imperii és a Firenzei Állami Levéltár Riformagioni általam vizsgált levéltári anyaga alapján kimutatható, hogy bár IV. Károly udvarában voltak olaszok, a firenzeiek kis számban képviseltették magukat. Alkalmazásuk egyébként sem a pénzügyi adminisztrációs pozíciókat érintette, inkább egyéb személyes szolgálatokat teljesítettek az uralkodónak. Vencelnek ugyanakkor mindössze egy firenzei származású familiárisa volt, akinek feladata lényegében a pápával való kapcsolattartás volt, míg Zsigmond ud varában számos firenzei üzletember azonosítható. Ez annak tulajdonítható, hogy IV. Károly és IV. Vencel más pénzügyi háttérrel rendelkezett, mint Zsigmond. A cseh királyság jelentős Hausmacht volt, de kevésbé hierarchikus pénzügyi igazgatással rendelkezett. 1019
