Századok – 2021
2021 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Erdődy Gábor: A modern polgári nemzetté válás eltérő útjai. A magyar és a belga fejlődés hasonlóságai és különbségei 1825–1848/49
A MODERN POLGÁRI NEMZETTÉ VÁLÁS ELTÉRŐ ÚTJAI miközben a belső frankofon dominanciát a hagyományok és további aktuális gazdasági-politikai összetevők még viszonylag hosszú ideig természetessé, illetve elfogadhatóvá tették valamennyi szereplő számára, ez által is biztosítva a békés együttélés feltételeit. A Belgium megszületésével létrejött új etnikai helyzetben a lakosság 55%-át flamandok, 40%-át vallonok képezték, és jelentősebb számban éltek németek Kelet-Luxemburgban, akiknek nagy részét 1839-ben csatolták el Belgiumtól a nagyhercegség megalkotásához.41 41 Alen, A. — Ergec, R: A belga államszövetség i. m. 11. 42 Polgárosodás és szabadság i. m. 52-53. 43 Max Lamberty: Die flämische Frage. In: Beiträge zur deutschen und belgischen Verfassungsgeschichte i. m. 170-180. Vö. Patrick Weber: La grande histoire de la Belgique. Perrin 2013. 200-201. A soknemzetiségű Magyar Királyságban az Erdély nélkül 8 millió főt számláló lakosságból a magyar mindössze 42%-ot, a horvátok és a szerbek 18,5%-ot, a szlovákok 14, a románok 10, a németek 9,2%-ot tettek ki. „A nemzeti ébredés ideológiája többnyire erősen historizáló, egymással rivalizáló teóriák összességeként formalizálódott (dákoromán elmélet, illírizmus, szláv rokonság, hunmagyar származási legenda)”, a polgári ambícióktól is motivált „mozgalmak elitjei között kifejlődő ellentétek szinte elkerülhetetlenek voltak”.42 A Habsburg-udvar és a mindenkori bécsi kormány tudatosan megosztotta, és egymással szemben kijátszotta a birodalom nemzetiségeit. Igaz, helyzetét sokban megkönnyítette, hogy a nacionalizmussal társuló magyar dominanciát a felhecceit és sokoldalúan támogatott érintettek egyáltalán nem kívánták elfogadni, s a kínálkozó lehetőséget megragadva inkább a polgárháborúba torkolló lázadás útjára léptek. Miközben ugyanis a sajátos vallon-flamand kapcsolat alapvetően organikus fejlődés eredményeként alakult ki, addig az osztrákok és a magyarok, illetve a magyarok és a nemzetiségek közötti ellentétek történelmileg erőszakos eszközökkel létrehozott és fenntartott, sokszorosan hierarchikus alá-fölérendeltségi viszonyban jelentek meg, és nagy robbanást kiváltó, ráadásul könnyen manipulálható ellentéteket halmoztak fel. Az 1831-es alkotmány, akárcsak az 1848. április törvények, nem tett külön említést nemzetiségekről. Előbbiben a belga népy a belga állampolgár kifejezés szerepelt, két nemzeti kultúra létezésének rögzítése mellett. Mindössze homályos utalás történt arra, hogy a lakosság nem homogén, hanem más nemzetek mintájára összeolvadt. A nyelvkérdés szabályozása során ugyanakkor kimondta, hogy „a Belgiumban divatozó nyelvek szabadon használhatók, ami csak törvény által, és csupán a közigazgatási, valamint az igazságszolgáltatási eljárás területén szabályozható”.43 A magyar felfogás kifejezetten tagadta a különböző nemzetiségek létezését, s a „különböző ajkú” polgárok létjogosultságát csupán az egyetlen magyar 826
