Századok – 2021
2021 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Erdődy Gábor: A modern polgári nemzetté válás eltérő útjai. A magyar és a belga fejlődés hasonlóságai és különbségei 1825–1848/49
ERDÖDY GÁBOR politikai nemzet tagjaiként respektálta.44 A vázolt utakat követve alakult ki végül az egyedül hivatalos francia, illetve magyar nyelv dominanciája. 44 A magyar liberális nacionalizmus nemzetfelfogásáról lásd Varga, János: Helyét kereső Magyarország. Politikai eszmék és koncepciók az 1840-es évek elején. Bp. 1982. 25-40. 45 Alen, A. — Ergec, R: A belga államszövetség i. m. 11. 46 A más ajkúak asszimilálására irányuló törekvésekről lásd Varga J.: Kereszttűzben a Pesti Hirlap i. m. 54-63. 47 Horváth M.: Magyarország függetlenségi harczának története i. m. I. 109.; Szabad Gy.: Kossuth politikai pályája i. m. 124-126. A belga forradalom proklamálta a nyelvhasználat szabadságát, de ezzel egyidőben a franciát tette meg az ország fő nyelvévé. Az Ideiglenes Kormány 1830. november 16-án kibocsátott rendelete szerint a törvények és a rendeletek hivatalos nyelvét kizárólag a francia képezte. November 27-én rögzítették, hogy a dekrétumokat a végrehajtó hatalom flamand és német nyelvű fordítással látja el azon közösségek számára, ahol ezeket a nyelveket beszélik. A hivatalos közlöny azonban csak kétnyelvű lehetett, bár a törvények és a rendeletek holland szövege csupán törvényerő nélküli fordításnak minősült. Az alkotmányozó munkálatok eredményeként az alkotmányos monarchia egyetlen hivatalos nyelvét végül egységesen a franciában határozták meg.45 Az egyéni polgári szabadságjogok általános kiterjesztését szorgalmazó magyar liberális nacionalizmusnak a közélet nyelvének magyarrá tételére irányuló reformkori törekvései komoly konfliktusokat generáltak a nemzetiségek körében. A magyar államnyelv törvénybe iktatására — a rendi országgyűléseknek a bécsi udvarral szemben évtizedeken keresztül folytatott kitartó harca eredményeként — az 1844. évi II. törvénycikkben került sor, melynek értelmében magyar lett a törvényhozás és a hatóságok nyelve, továbbá bevezették a magyar tanítási nyelvet (Horvátországban a horvátot) a közép- és felsőoktatásban. Az alsófokú anyanyelvi oktatást és a privát szféra szentségét a szabályozás azonban nem érintette, tiszteletben tartotta.46 Az 1848. áprilisi törvények legnagyobb hiányosságát a nemzetiségi kérdés figyelmen kívül hagyása, teljes negligálása jelentette. A magyar politikai elit ez idő tájt ugyanis még osztotta azt a korai európai liberalizmust jellemző utópiát, miszerint a polgári szabadságjogok általános, a nemzetiségekhez való tartozástól független bevezetése mintegy automatikusan fel fogja oldani az ellentéteket, és őszintén bízott az alkotmányos szabadság egyesítő erejében. Az „egy politikai nemzet” filozófiáját képviselve elutasította az önálló nemzetiségek létezésének elismerését és felruházásukat az autonómia jogával.47 A Habsburg Birodalom kereteinek megváltoztatása hiányában a kibékíthetetlen nemzetiségi ellentétek korábbi több évtizedes történelmi fejlődés 827
