Századok – 2021
2021 / 5. szám - MAGYAR LEGITIMIZMUS – HABSBURG SZEREPFELFOGÁS - Tóth Imre: IV. Károly visszatérései és az osztrák–magyar határkérdés ügye
IV. KÁROLY VISSZATÉRÉSEI ÉS AZ OSZTRÁK-MAGYAR HATÁRKÉRDÉS ÜGYE követelésének itt csak csekély alapja volt. A magyar félnek 1920. május 6-án átnyújtott végleges békefeltételek a térség tekintetében végül nem tartalmaztak semmilyen változást az osztrák békeszerződésben foglaltakhoz képest. A trianoni szerződés megerősítette a már korábban eldöntött tényt: a területet Ausztriának ítélték. Mindazonáltal Nyugat-Magyarország volt az egyetlen az elszakított országrészek közül, amely nem állt a szomszédos utódállamok katonai megszállása alatt. Ez a tény pedig manőverezési lehetőséget kínált a magyar kormányoknak, melyek számára észszerűnek tűnt, hogy a legkisebb ellenállás irányába, azaz a gazdaságilag és katonailag is gyenge, szintén vesztes Ausztria irányába fejtsenek ki revíziós aktivitást. A minisztertanács már 1919. szeptember 30-án kétoldalú tárgyalásokat kezdeményezett az osztrák féllel, de a megbeszéléseknek nem lett értékelhető eredménye. A magyar diplomácia ennek ellenére komolyan számolt azzal, hogy az osztrák kormány előbb-utóbb hajlik majd a megegyezésre, és nem akar Magyarországgal ellenséges viszonyt fenntartani. 1921 őszéig számos kezdeményezés született magyar részről a kétoldalú megállapodásra, autonómiaígéretetekkel, népszavazási előterjesztéssel, kereskedelmi engedmények kilátásba helyezésével.8 Az osztrák döntéshozók nehéz helyzetben voltak. Nem akarták veszélybe sodorni a magyar félhez fűződő kapcsolataikat. Elsősorban azt kellett biztosítaniuk, hogy a Magyarországról érkező, létfontosságú élelmiszer-szállítmányok (szarvasmarha, burgonya, zsír, olaj) továbbra is megérkezzenek. Távlatosan pedig arra törekedtek, hogy a területi viták ne zavarják meg a későbbi magyarosztrák kereskedelmi kapcsolatokat és az azokról szóló tárgyalásokat. Ezzel egyidejűleg azonban azt is el kellett kerülniük, hogy Burgenland-politikájuk miatt árulással vádolják őket. Közben az is egyértelművé vált számukra, hogy a francia és a brit vezetésnek nem fűződik elemi érdeke a Magyarországgal szembeni energikus fellépéshez, különösen nem egy fegyveres beavatkozáshoz. 8 Mindezekről részletesen lásd Tóth Imre: Két Anschluss között. Nyugat-Magyarország és Burgenland Wilsontól Hitlerig. Pécs 2020. 9 Közöttük is a legismertebb Sigray Antal és Lehár Antal, akik augusztus 6-án Szombathelyen gyakorlatilag átvették a hatalmat. Előbbit Habsburg József főherceg augusztus 12-én kinevezte Sopron, A katonai megszállás ügye, Nyugat-Magyarország hovatartozásának problémája és a királykérdés (túl azon, hogy Habsburg IV. Károly Nyugat-Magyarországról indult neki a bizonytalan vállalkozásainak) éppen az elszabotált területátadás problematikáján keresztül kapcsolódott közvetlenül egymáshoz. Az antant már említett tartózkodó magatartása, a környező kormányok némelyikének (elsősorban a prágai vezetésnek) beavatkozási hajlandósága és Ausztria katonai képességeinek gyengesége mind olyan tényezők voltak, amelyek tovább bonyolították az ügyet és szerephez engedték jutni a nyugati határszélen állomásozó magyar katonai csoportok parancsnokait, akik között számos ismert legitimista is volt.9 942
