Századok – 2021
2021 / 5. szám - MAGYAR LEGITIMIZMUS – HABSBURG SZEREPFELFOGÁS - Murber Ibolya: Habsburg IV. Károly restaurációs elképzelései. Osztrák és magyar válságkezelés
MÜRBER IBOLYA lakosság lojalitásának csökkenéséről számolt be.8 A fokozódó háborús terhek és nélkülözés következtében a lakosság bizalma nemcsak az állammal szemben csökkent, hanem az uralkodóházzal és annak szupranacionális tartópilléreivel, a bürokráciával és a hadsereggel szemben is. 8 Mark Cornwall: Das Ringen um die Moral des Hinterlandes. In: Die Habsburgermonarchie 1848-1918. Der Kampf um die Neuordnung Mitteleuropas. Vom Balkankonflikt zum Weltkrieg. Bd. XI/l./l. Hrsg. Helmut Rumpler - Anatol Schmied-Kowarzik. Wien 2016. 393-435., itt: 428. 9 A témához részletesen lásd ifi. Bertényi Iván: Éljen a király! In: Propaganda az I. világháborúban. Az Országos Széchényi Könyvtár kiállítása 2015. október 16. - 2016. április 9. Szerk. ifj. Bertényi Iván - Boka László. Bp. 2016. 175-181. 10 Max Erners: Victor Adler. Aufstieg und Größe einer sozialistischen Partei. Wien 1932. 361. 11 Gräfin HeleneErdödy: Fast hundert Jahre Lebenserinnerungen (1831-1925). Zürich-Leipzig-Wien 1929. 207-208. Ebben az általánossá váló lojalitásválságban került az Osztrák—Magyar Monarchia élére a 29 esztendős Károly, Ferenc József egyik öccsének unokája. Nagy valószínűséggel az új uralkodó emberileg szimpatikusabb személyiség volt, mint elődje, és nyitottabbnak is bizonyult az új idők kihívásaival szemben. Azonban nem sok ideje maradt arra, hogy népszerűvé váljon alattvalói körében. A birodalmon belüli számos utazása, személyes jelenléte a frontokon, illetve magyar királlyá koronázása (1916)9 sem volt már elégséges ahhoz, hogy az alattvalói által viselt háborús terheket ellensúlyozza, vagy a túlterhelt birodalom egységét elődjéhez hasonlóan megtestesítse. Demokratizáló intézkedései (birodalmi gyűlés összehívása és a hadigazdaság civil irányításúvá tétele) főként az osztrák birodalomrészben váltottak ki pozitív visszhangot. Ez az amúgy is szerény népszerűség azonban jelentős csorbát szenvedett az 1918. áprilisi, botrányba fulladó különbéke tapogatózása (Sixtus-ügy) miatt. Victor Adler, az osztrák szociáldemokrata párt szépkorú alapítója úgy jellemezte az ifjú uralkodót, hogy „minden bizonnyal jó herceg vált volna belőle Karintiában.”10 Az első világháború végén nem csak az uralkodó személye iránti lojalitás csökkent. A negatív háborús tapasztalatok az uralkodóházba, sőt a monarchia intézményébe vetett bizalmat is aláásták. Erről a következőket írta a Vas vármegyei Vépen élő Erdődy Helene grófnő (1831—1925) visszaemlékezéseiben: „szeptember 22-én [1918-ban — M. I.] Szombathelyre érkeztek Mária Terézia főhercegnő és húga, a pármai hercegné két lánygyermekével, hogy meglátogassák a helyi vöröskeresztes kórházat. A főméltóságok számára Sándor [a grófnő fia — M. I.] díszfogatot rendelt a vonathoz. A hercegnők, mint mindig, nagyon kedvesek voltak, azonban igen elcsüggedtek amiatt, hogy a máskor hangosan ünneplő polgárság most elég rideg fogadtatásban részesítette őket.”11 923
