Századok – 2021
2021 / 5. szám - MAGYAR LEGITIMIZMUS – HABSBURG SZEREPFELFOGÁS - Bartha Ákos: Előszó
MAGYAR LEGITIMIZMUS - HABSBURG SZEREPFELFOGÁS ELŐSZÓ Aligha kétséges, hogy Magyarország utóbbi félezer évének legfontosabb uralkodóháza a Habsburg-dinasztia volt. Ez a központi szerep nemcsak az uralkodók számában és teljesítményében, hanem a hozzájuk fűződő viszonyban is megragadható, hiszen a „kuruc-labanc” szembenállás máig hatóan nyomot hagyott politikai gondolkodásunkban, értékítéleteinkben. Bár az első világháborút lezáró Párizs környéki békék a multietnikus birodalmak - így az Osztrák-Magyar Monarchia - bukását és a nemzetállamok felemelkedését hozták magukkal, az országvesztett család ambiciózus tagjai Svájctól Madeirán át Baszkföldig ívelő Odüsszeiájuk ellenére sem terveztek lelépni a történelem színpadáról. Bár sikertelen törekvésük utólag anakronizmusnak látszik, s esetleges visszatérésüknek a Nagy Háború utáni politikai helyzet valóban nem kedvezett, az Osztrák Köztársaság nemzetgyűlése által elfogadott szigorú Habsburg-törvények és a Horthy-korszak politikatörténetében vörös fonalként végigfutó királykérdés egyaránt arra figyelmeztet: ezt a mérkőzést a kortársak nem érezték még lefutottnak. Az utolsó magyar koronás fő, IV. Károly visszatérési kísérleteinek 100. évfordulóján ezért szerzőink arra vállalkoztak, hogy a Habsburgok posztbirodalmi szerepének magyar vonatkozásait saját, friss kutatásaik alapján helyezik bonckés alá. Cenzori jelentések már a háború utolsó éveiben „lojalitásválságról” számoltak be a Birodalom minden szegletéből - tudhatjuk meg Mürber Ibolya tanulmányából, mely az 1918 utáni osztrák és magyar válságkezelés, valamint a Habsburguralkodóház kapcsolatát mutatja be. Az 1918-as osztrák köztársaság nem a Habsburg-restauráció, hanem az anschluss igézetében fogant, ám a békeszerződések megtiltották a két német nyelvű állam egyesülését. Párizsban az Őrvidékként is ismert Burgenlanddal kárpótolták Ausztriát, ami a nyugat-magyarországi felkeléshez és az azzal szövevényesen összefonódó „királypuccsokhoz” vezetett. A zavaros helyzet - Horthy Miklós kormányzóságának egyik első nemzetközi erőpróbája - lehetőségnek tűnhetett a Habsburg-restaurációra, ugyanakkor a fegyveres konfliktus különösen kínos volt Károly számára, hiszen ő az osztrák és a magyar trónt egyaránt ambicionálta. Bécsben 1921. március végén már arról beszéltek, hogy a magyar határhoz érkezett uralkodó rögvest az osztrák fővárosba indul magyar csapatai élén - fogalmaz munkájában Tóth Imre, arra is kitérve, hogy egyes osztrák pártok az anschluss lehetőségét, míg mások a fiatal köztársaságot féltették Károlyról. Míg Ausztriában az anschluss és a köztársaság hívei feszültek egymásnak, addig a függetlenné lett, de területveszteségei által letaglózott Magyarországon a szabad király választó-legitimista közjogi törésvonal vált meghatározóvá. Fiziker Róbert a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára királykérdéssel foglalkozó vaskos 919 SZÁZADOK 155. (2021) 5. SZÁM
