Századok – 2021
2021 / 4. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen (Kökényesi Zsolt)
TÖRTÉNETI IRODALOM A szerző a következőképp fogalmazza meg a mű problémafelvetését: „Munkám egyik vezérfonalaként - Lewis Namier könyvével [The Structure of Politics at the Accession of George III. London 1929.] összhangban - minden részfejezetben arra törekszem, hogy a diétái politizálás során lehetséges, vélt vagy valós egyéni- és csoportérdekeket azonosítsam és felderítsem, noha tisztában vagyok azzal, hogy pusztán az érdek vezérelte politizálás mellett a kor szereplőinek választásait az elvhűség, vagyis az erkölcsi-vallási ideák és hagyomány szabta keretrendszer is befolyásolhatta” (10.). Ennek megfelelően a szerző célja nem az 1751. évi országgyűlés történetének monografikus feldolgozása, miként ezt már bevezetőjében is tisztázza (15.), hanem az 1751. évi diéta fontosabb politikai témáinak a kormányzat és az ellenzék viszonyrendszerében való értelmezését tűzi ki célul, különleges hangsúlyt helyezve a politikai szereplők, kiváltképp a vármegyei követek bemutatására, mozgásterük elemzésére. A mű a módszertani bevezetőt és historiográfiai áttekintést követően két nagyobb, hasonló terjedelmű szerkezeti egységre tagolódik: az első rész az országgyűlés történetének és fontosabb témáinak a vizsgálatát, a második pedig a diétái szereplők körének elemzését tartalmazza. A monográfia első blokkja hat nagyobb tematikus fejezet köré csoportosul, amelyek közül első Az országgyűlés előzményei és előkészítése című. A szerző precízen rekonstruálja a diéta összehívásának politikai körülményeit, az előkészítő munkálatokat a Habsburg nagypolitika és a vármegyei gyűlések szintjén egyaránt értelmezi. A fejezetben részletes képet kaphatunk a Habsburg Monarchia és a Magyar Királyság kapcsolatáról, megismerhetjük a bécsi kormányzat szándékait az osztrák örökösödési háború utáni időszakban, amikor az örökös tartományok igazgatásának modernizációs kísérlete Friedrich Wilhelm von Haugwitz vezetésével megkezdődött. Betekintést nyerhetünk a diéta előkészítésének udvari és vármegyei folyamataiba egyaránt, megismerhetjük Nádasdy Lipót kancellárnak, Koller Ferenc kancelláriai tanácsosnak vagy Johann Christoph von Bartenstein osztrák alkancellárnak a diétával és a magyar rendekkel kapcsolatos véleményét, tanácsait, illetve a vármegyei követküldés eltérő gyakorlatait. A második fejezet {Batthyány Lajos nádorrá választása) a főúri elit körében az ország első számú (világi) rendi méltóságának megszerzéséért folytatott rivalizálást, illetve az ezt kísérő országgyűlési vitát mutatja be. A fejezet, rövidsége ellenére, igen részletgazdag esettanulmányt nyújt a nádorválasztás menetéről és a vetélkedő felekről. Ilyen részletes bemutatással korábban egyetlen 18. századi nádorválasztás körülményeiről sem rendelkeztünk. A kortársak a nádorválasztást valódi rendi döntéshelyzetként értékelték, a szavazás előtt ugyanis nem volt egyértelmű Batthyány Lajos egykori kancellár győzelme. Mária Terézia másik katolikus jelöltje, Erdödy György országbíró is komoly esélyekkel szállt versenybe, sőt Lőcse város követei Esterházy Ferenc tárnokmestert is az esélyes nádorjelöltek közé sorolták. A következő fejezet (A kereskedelemügyi sérelmek az 1751. évi országgyűlésen) a kötet egyik leghosszabb fejezete, amelyből képet kaphatunk a Kereskedelmi Főigazgatóság, a Magyar Udvari Kancellária, Bartenstein alkancellár és a rendek kereskedelemfejlesztési elképzeléseiről, illetve az utóbbi csoport kapcsolódó sérelmeiről. A kormányzati és rendi gazdasági tervek és problémák vizsgálata a sokat vitatott 1754. évi kettős vámhatárt bevezető rendelet előtti évekre vonatkozóan különösen fontos kutatási kérdésnek tekinthető. Érdekes látni többek között, hogy Bartenstein gazdaságélénkítő tervei 1751 -ben milyen sok szempontból ellentmondanak az 1754. évi rendeletnek. A magyar rendek gazdasági, kereskedelmi kérései, panaszai ekkor még nem álltak össze egységes tervezetté, de a Tisza menti vármegyék már ekkor kezdeményezték a folyószabályozást és a csatornaépítést, amelyek megvalósítására csak hosszú évtizedekkel később került sor. A negyedik fejezet (Az adókérdés az 1751. évi diétán) az országgyűlés központi problémájával, az adómegajánlás körüli vitákkal foglalkozik. A diétán a kormányzat és a rendek közötti komplex politikai diskurzus az adókérdésen keresztül tanulmányozható a legközvetlenebb módon. A parázs viták mögött meghúzódó kölcsönös kompromisszumok 892
