Századok – 2021
2021 / 4. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen (Kökényesi Zsolt)
TÖRTÉNETI IRODALOM sokat elárulnak az országgyűlés működési mechanizmusáról, valamint a Habsburg kormányzat és a magyar rendi társadalom közötti kapcsolat dinamikájáról. A szerző az adóügyi vitákkal kapcsolatban nemcsak a felszólalások, leiratok közvetlen tartalmát teszi vizsgálat tárgyává, hanem a szövegek érvrendszerét, stíluselemeit is, azonosítva a közjóra és az államrezonra (raison d’état, Staatsräson) hivatkozó kormányzati, illetve a republikanizmus eszköztárával élő rendi beszédmódokat. Az első rész utolsó két fejezete egy-egy speciális témakört dolgoz fel, az előbbi Az új szabad királyi városok becikkelyezésének ügyét, az utóbbi pedig az Indigenák az 1751. évi országgyűlésen fejezetcímben jelölt problematikát. Részletesebb esettanulmányt közöl a szerző Győr város körülményeiről és a vele kapcsolatos országgyűlési vitáról. A szabad királyi városi kiváltság becikkelyezése körüli vitákban jól tetten érhető a vármegyei nemesség félelme a diéta alsótáblai dominanciájának elvesztésétől, amely azonban indokolatlannak bizonyult, ugyanis az alsótáblán a szavazatok súlyozása a későbbiekben is gyakorlat maradt. Hasonló módon aggályokat támasztottak a diétái követek a külföldi személyek honfiúsításával kapcsolatban is, tartva attól, hogy az országhatáron kívülről érkező főnemesek a kormányzat érdekeit fogják képviselni az országgyűlésen. A fejezet izgalmas és a korszakra vonatkozóan a legrészletesebb áttekintést nyújtja az új indigenák felvételének diétái vitájáról. Az országgyűlés berekesztését tárgyaló alfejezet után következik a monográfia második tematikus egysége, A diétái szereplők címmel. A második rész legrészletesebben kidolgozott egysége a vármegyei követekkel foglalkozik. All alfejezet részletes bemutatására nincs lehetőség, de fontos hangsúlyozni, hogy egyike a kötet azon részeinek, ahol a szerző kutatásainak elmélyültsége a leginkább érzékelhető: részletgazdag kép tárul elénk a vármegyei elit társadalomtörténetéről. A szerző a Magyar Királyság különböző részein birtokokkal rendelkező, különböző felekezetű és pozícióban lévő vármegyei követek prozopografikus, esettanulmányszerű elemzését végzi el, nagy hangsúlyt helyezve a patrónus-kliens viszonyokra, felekezeti műveltségre, a többgenerációs családi kapcsolatokra és kényszerpályákra, illetve a helyi közeg sajátosságaira. Izgalmas végigkövetni az egyes cselekvő személyek életútján keresztül a diétán tanúsított ellenzéki vagy kormánypárti magatartásukat, vagy épp a későbbi karrieremelkedés reményében eszközölt pártváltásokat. További négy rövidebb fejezet foglalkozik a felsőtábla tagjaival, a távollévők, a káptalanok és a városok követeivel. Az előbbi három csoport elemzését a szerző a pasquillusok „görbe tükrén” keresztül végzi el, a városi követek mozgásterével kapcsolatban pedig informatív esettanulmányt olvashatunk a lőcsei követekről. A felsőtábla vizsgálatánál, ami a diétái naplók hiányában különösen nehéz feladat, a szerző nem csupán a gúnyversekre támaszkodik, hanem átfogó elemzést nyújt az udvar országgyűlés körüli kitüntetési stratégiájáról is. A monográfia eredményeit Nagy János konklúzióban összegzi, ezt részletes személyi adattár követi, amely a korszak politikatörténetével foglalkozók számára hasznos segítséget jelent. A bibliográfia után hely- és névmutató következik, majd a kutatási problémákat angol rezümé összegzi, végül pedig a kötetet térkép- és képmelléklet zárja 14 portréval, valamint a Magyar Királyság 1751. évi politikai térképével. Az utóbbi ábra érzékletesen és igen újszerű módon mutatja be, amint egyes vármegyék politikai lojalitása az országgyűlés során változott. A térkép értelmezését a kötet második részében külön fejezet is segíti. A recenzens feladatai közé tartozik, hogy a bemutatott művel kapcsolatban kritikát is megfogalmazzon, itt azonban csupán néhány apróbb észrevételt szeretnék tenni. Bár a szerző a bevezetőben jól körülhatárolja a vizsgálati célokat, jelezve, hogy bizonyos témakörök (köztük a ceremóniatörténet) a jelen kutatás fókuszán kívül helyezkednek el, véleményem szerint az országygyűlés megnyitását és berekesztését kísérő ceremóniákról érdemes lett volna röviden szólni. A kötet egységes szerkezetének kialakítása a kiterjedt forrásmennyiség és az olykor széttartó témák 893
