Századok – 2021
2021 / 4. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Kádár Zsófia: Jezsuiták Nyugat-Magyarországon a 17. században. A pozsonyi, győri és soproni kollégiumok (Ugry Bálint)
TÖRTÉNETI IRODALOM Már a könyv elején - először az előszóban, majd az első egység második alfej ezerében - kirajzolódnak Kádár Zsófia munkamódszerének „vonzásai és választásai” - ezáltal feltárul kutatói személyisége is. A források bemutatása négy oldalon keresztül olvasható, amiből hat forrástípust, illetve -csoportot és azok jellemzőit ismerheti meg az érdeklődő. Impresszív a gyűjtés módszeressége, teljességre való törekvése. Kádár Zsófia az általa összegyűjtött anyagban - amint a könyv lapjairól kiderül - a források nagy mennyisége ellenére is zavarba ejtő könnyedséggel tájékozódik. Sokatmondó, hogy amíg a források ismertetésének külön alfejezetet szentelt a szerző, addig a szakirodalom bemutatása csupán egy hosszabb bekezdésben kapott helyet. Kádár a résztémák sokaságára hivatkozva csak a számára mintaadó szakirodalmi műveket veszi számba, anélkül azonban, hogy az említett tételek szerzőinek (Peter Hersche, Louis Châtellier, Fazekas István, Molnár Antal stb.) egy-egy fontosabb munkáját, jelentősebb tanulmányát bemutatná. Hiányzik a kötetből egy, a historiográfiával alaposabban foglalkozó rész, amely megismertethette volna az olvasóval azokat a kutatási irányokat, amelyek kontextualizálják a szerző munkáját. Azért is meglepő ennek hiánya, mert áttekintve a könyv irodalomjegyzékét, a munkák csoportokba rendezésével kirajzolódnak azok a szerző által jól ismert kutatási irányok, amelyek szálai a kötet lapjain összeérnek, egymást erősítik. A recenzensnek nincs módja arra, hogy az egyes fejezeteket és az azokban felmerülő problémákat egyesével ismertethesse. Kádár Zsófia történészi szemléletmódja, fegyelmezettsége, munkájának (a forrásadottságokból fakadó) nehézségei azonban jól illusztrálhatok egy alfejezet bemutatásával, amelyben a szerző a diákok társadalmi státusának {conditio) megoszlását vizsgálja a győri és a pozsonyi gimnáziumokban (205-209.). A vizsgálat első nehézségét a források hiánya, „következetlen” természete jelentette: a gimnáziumi anyakönyvekben hol szerepel, hol elmarad az az adattípus, amely leírja a diákok társadalmi állását. A lakúnák áthidalására a szerzőnek mintaéveket kellett kijelölnie, hogy elemzéseinek alapot teremthessen. A tanulók társadalmi státusára vonatkozó, reprezentatív adatok Győrben a vizsgált időszakot tekintve csupán egyetlen évből (1670-1671) álltak rendelkezésre, amelyek - kvantitatív vizsgálatról lévén szó - önmagukban természetesen nem értékélhetők. A már említett, a teljes jezsuita korszak (1630-1773) diákságát számba vevő korpusz adatait összesítve azonban egy olyan tendencia bontakozik ki, amelybe az 1670-1671-es adatsor beilleszthető. Az arányok egyaránt jelzik az intézmény „társadalmi kohó”, illetve elitgimnázium jellegét. A pozsonyi iskola még a győrinél is nehezebben elemezhető — a diákok nagy részéről a korszakban nem jegyezték fel társadalmi státusát - anyakönyvi adatsoraiból is ez a két, akár diszkrepanciaként felfogható, mégsem egymással összeférhetetlen következtetés vonható le. A szerző is a következtetések egymást nem kizáró mivoltát hangsúlyozza: „A győri és a pozsonyi anyakönyvek tehát a jezsuita gimnáziumok »társadalmi kohó« szerepét a tanulók társadalmi státusa szempontjából igazolják: a plebeiusoktó\ a magnificuso\ág a társadalom széles rétegei képviseltették magukat. Ugyanakkor az »elitképzés«-jelleget annyiban támasztják alá az adatsorok, hogy a nemesi és a polgári származásúak érthető módon a népesség egészéhez viszonyított arányukat jóval felülmúlva tanultak a jezsuita gimnáziumokban” (209.). Röviden talán úgy lehetne összegezni a fent leírtakat, hogy a szerző fegyelmezett a források leírásakor, konklúziói óvatosak, egyben elutasítják a két egymással látszólag szemben álló értelmezés kizárólagosságát. Ami ezzel kapcsolatosan az olvasóban hiányérzetet kelthet, az a táblázatok számainak leírását, százalékosítását, majd az adatok összegzését követő elemzés, ami a vártnál rövidebb. A kötet elengedhetetlen részét képezik a szövegekben elhelyezett precíz és szemléletes, a könnyebb megértést szolgáló diagramok, táblázatok, térképek. Feltűnő viszont a könyvben a képek hiánya, ami egybecseng a sorozat {Magyar Történelmi Emlékek) többi tagjának „képtelenségével”. A képeknek jelen kötet esetében inkább illusztratív, mintsem magyarázó szerepük lett volna - nem is minden fejezetben lett volna helyük -, de a korabeli metszetes 888