Századok – 2021
2021 / 4. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Kádár Zsófia: Jezsuiták Nyugat-Magyarországon a 17. században. A pozsonyi, győri és soproni kollégiumok (Ugry Bálint)
TÖRTÉNETI IRODALOM Kádár Zsófia JEZSUITÁK NYUGAT-MAGYARORSZÁGON A 17. SZÁZADBAN A pozsonyi, győri és soproni kollégiumok (Magyar Történelmi Emlékek. Értekezések) BTK Történettudományi Intézet, Bp. 2020. 475 oldal Kádár Zsófia korábbi szakmai útja, valamint egyetemi diplomamunkái megbízhatóan készítették elő a 2017-ben summa cum laude megvédett doktori értekezését, amelyért 2018-ban elnyerte a Sahin-Tóth Péter-díjat. Az itt ismertetett kötet e disszertációból született meg 2020-ban. A munka hat nagy egységből áll, ezek rövid áttekintése láttatni engedi a mű átgondolt szerkezetét. Az első fejezet a könyvben való tájékozódás megkönnyítését szolgálja, több tekintetben is: egyrészt megadja az olvasó számára azokat az ismereteket, amelyek segítik a későbbi fejezetek lapjain tárgyaltak értelmezését; másrészt bemutatja, hogy milyen alapokról indult a munka - elsősorban azt, hogy milyen kútfőket, forrásokat használt a szerző. A második egység a három rendházat (a pozsonyit, a győrit és a sopronit) három vizsgálati szempont szerint mutatja be, illetve hasonlítja össze: tárgyalásra kerülnek az alapítások és azok körülményei (befogadó közösségek, alapítványtételek, épületszerzés, szerződéskötések), a kollégiumépületek, illetve a birtokok és jövedelmek. A harmadik fejezetben a kollégiumokban szolgálatot teljesítők mindennapjaival, egyházi pályájával ismerkedhetünk meg. Itt olvashatók annak a prozopográfiai vizsgálatnak az eredményei, amelyek a kötethez tartozó 1. számú függelékben összegyűjtött adatsorra támaszkodnak. A három kollégiumban a vizsgált időszakban 735 rendtag szolgált, akiknek adatai sokszempontú kvantitatív elemzésre adtak lehetőséget a szerzőnek; e vizsgálatok eredményei pedig fontos új ismeretekkel szolgálnak a kutatás számára. A negyedik nagy egység a kollégiumok által működtetett gimnáziumok diákságával foglalkozik. A szerző az adatokat több forrástípusból (mindenekelőtt természetesen az anyakönyvekből) gyűjtötte össze, amelyek alapján számos vizsgálatot végzett el. Táblázatokkal szemléltetve mutatja be az iskolák (és osztályaik) évfolyamonkénti létszámait, majd bizonyos mintaéveket kiválasztva több szempont - társadalmi státus, náció, származási hely - szerint vizsgálja a tanulóifjúság 17. századi összetételét. Végezetül két mélyfúrásszerű elemzést olvashatunk a protestáns diákok konverziójáról, illetve az egyházi hivatásokról. Itt kell megjegyeznem, hogy a bemutatott kötettel párhuzamosan készült és vele megközelítőleg egyidőben látott napvilágot a győri iskola diákságáról összeállított adattár (Fazekas István — Kádár Zsófia — Kökényesi Zsolt: A győri jezsuita gimnázium diáksága. Anyakönyvi adattár [1630-1773]. I-II. Bp. 2020.), amely a szűkebb szakma számára ugyan ismert, de kis példányszámban való megjelenése miatt ennél nagyobb nyilvánosságra valószínűleg nem számíthat. Folytatva a munka bemutatását: az ötödik fejezet a három rendház társulati életének világába enged betekintést; három jezsuita vezetésű kongregációt pedig közelebbről is megismerhet az olvasó (a soproni Confraternitas Corporis Christit, a pozsonyi diákok Gyümölcsoltó Boldogasszony-kongregációját és az urak győri Patrona Hungáriáé-társulatát) . Az utolsó fejezet a jezsuiták legfőbb feladatával, a pasztorációs tevékenységgel és ezen keresztül a rendnek a városi társadalomba való (nehézségektől nem mentes) integrációjával foglalkozik. A könyv végén, a függelékben a szerző közli az alapítástól 1671-ig a három kollégiumban szolgáló jezsuita rendtagok, a győri gimnáziumban 1630 és 1652 között tanuló, egyházi pályára lépett diákok és a győri Patrona Hungariaetársulat ismert tisztségviselőinek adatait, valamint a három rendház legkorábbi ismert alaprajzait. A kötetet bibliográfia, az ábrák, táblázatok és térképek jegyzéke, valamint személy- és helynévmutató zárja. 887 SZÁZADOK 155. (2021) 4. SZÁM
