Századok – 2021
2021 / 1. szám - A MAGYAR ÁLLAMISÁG FORDULÓPONTJAI - Egry Gábor – Izsák Anikó Borbála: A városi hitelek és az impériumváltás. Bánsági és szatmári példák
A VÁROSI HITELEK ÉS AZ IMPÉRIUMVÁLTÁS a városi ingatlanokat, és a rövid konjunkturális időszakban ezek megfelelő fedezetnek számítottak. Mindezeken túl a román kormány és a budapesti pénzintézetek közt 1928 elején létrejött megállapodás azért is érdekes, mert az 1918 előtt keletkezett és valamiképp a magyar államhoz kapcsolódó adósságok vonatkozásában időről időre felröppentek olyan hírek, hogy a román állam politikai célokat próbál ezek révén elérni.100 A különböző, magyar időkben sokszor lényegében állami célra felvett községi hitelek erre lehetőséget is kínáltak volna, akár a jóvátételi összeg csökkentésére, akár egyes magánintézmények jogállásának megkérdőjelezésére. Tanulságos a temesvári piarista gimnázium esete: a város által felvett félmilliós kölcsön még 1929-ben is függő, esedékes tartozásként szerepelt a könyvekben, az intézet tannyelve, majd tulajdonjoga körül pedig a sajtóban is jól követhető küzdelem folyt. Mégis, ahelyett, hogy a békeszerződésre hivatkozva jóvátételbe számították volna be az épületet, vagy a magyar-román szerződés alapján a követelést az államra engedményezve fedezetként szerezték volna meg, egy évtizedig az intézmény folyamatos jogfosztása következett. Előbb a magyar tannyelvű helyett felmenő rendben román tannyelvűvé tették a gimnáziumot, majd a Vatikánnal kötött konkordátumban elhelyeztek egy olyan rendelkezést, amely megakadályozta, hogy a fenntartó visszaállíthassa a magyar tannyelvet. Végül 1934-ben Onisifor Ghibu, a magyarellenességéről ismert kolozsvári professzor és oktatáspolitikus fellépése nyomán a város — tehát nem a kölcsönt az 1928-as megállapodás alapján elvben átvevő állam - javára telekkönyvezték az épületet.101 Ez a - valójában önkényes - lépés azonban nem a város anyagi hozzájárulására vagy a csereszerződés esetleges feltűnő értékaránytalanságára hivatkozott, hanem pusztán arra, hogy a romániai piarista rend nem lehet jogi személy és nem is azonos a szerződést megkötő magyarországi piarista renddel. Jellemző, hogy Ghibu csak napokkal a telekkönyvezés után próbálta fellelni a csereszerződés pótszerződését a gimnázium irattárában, holott az adott volna lehetőséget a városi kölcsön révén az állami átvételre.102 100 MNL OL K 63 299. d. 2717. t. Wodianer Rudolf levele Daruváry külügyminiszterhez, 1923. dec. 1. Másolat 98816/5-1923 számhoz. MNL OL Z41 604. cs. 4547. t. Jegyzőkönyv. 1925. márc. 16. 101 Jakabÿy Elemér — Páll György: A bánsági magyarság húsz éve. Bp. 1938. 177-178.; Bíró Sándor: Kisebbségben és többségben. Csíkszereda 2002. 379. Jellemző azonban, hogy a per még 1939-ben is zajlott, és addig a piaristák birtokolták az ingatant. 102 Ghibu tanár indítványára Timisoara (sic!) a saját nevére íratta a telket, amelyen a rendház és a gimnázium áll. Erdélyi Lapok, 1934. augusztus 3. 3.; A gyűlölködő Ghibu professzor is megjelent a temesvári piaristák telekpörének tárgyalásán. Brassói Lapok, 1934. szeptember 9. 3.; Ghibu tanár vizsgálatot tart a katolikus iskoláknál. Erdélyi Lapok, 1934. augusztus 23. 6. 66
