Századok – 2021
2021 / 1. szám - A MAGYAR ÁLLAMISÁG FORDULÓPONTJAI - Egry Gábor – Izsák Anikó Borbála: A városi hitelek és az impériumváltás. Bánsági és szatmári példák
EGRY GÁBOR - IZSÁK ANIKÓ BORBÁLA kát (2x36 000, azaz 72 000 koronát) és a bélyegilleték/egyéb költség cím alatt szereplő 2x394 azaz 788 koronát fizetik ki. A kölcsön tőkeösszege ekkor azonos volt az eredetivel, vagyis másfél millió koronával. 1919 és 1926 között, bár ugyanaz a kamat terhelődik az adósságra, kevesebbet fizetnek (minden 36 000 helyett 33 750 koronát). Végül 1926-ban a kamatokból elmaradt összeget egyben térítik meg. A 6., 8., 9., 10., 11. számú kölcsönök esetében láthatunk példát arra, hogy a részleteket takarékpénztáron keresztül törlesztik 1914 és 1919 között. Ezek közül all. kölcsön törlesztésével 1919-ben, a többivel 1920-ban hagynak fel, és csak a 6. számú kölcsön esetében kezdik újra a törlesztést 1923-ban. Ellenpélda lehet Marosvásárhely esete. Itt Bernády György második polgármestersége éppen erre az időszakra esett. Mint a korábbi adatokból is látható, az adósságok Marosvásárhelynek is komoly terhet jelentettek, viszont Bernády jó budapesti kapcsolatai megalapozott reményt kelthettek a kedvező magánmegegyezésre. A részletek nem ismeretesek, de a PMKB-val, a Pesti Hazai Első Takarékpénztárral és a Magyar Asphalt Rt-vel szembeni tartozás rendezése után megmaradt, a Magyar Jelzáloghitelbankkal szemben fennálló 25 millió koronát végül 6,5 millió lei kifizetésével sikerült törleszteni, vagyis az egyezményben meghatározott feltételeknél kedvezőbb módon, amivel a városnak azt is sikerült elkerülnie, hogy a román kormány adósává váljon.98 98 Fodor János: A visszatérés. Dr. Bernády György második marosvásárhelyi polgármestersége (1926— 1929). In: Marosvásárhely történetéből 3. Szerk. Pál-Antal Sándor - Simon Zsolt. Marosvásárhely 2013. 50. 99 ANR-ANIC, nr. inv. 1375. 18/1929. A magánegyezségek és a hitelkiváltás lehetőségével másutt is éltek, bár az nem feltétlenül derül ki a fennmaradt táblázatokból, hogy ezek milyen régi kölcsönöket váltottak ki. Az 1926—1928 közti időszak meglehetősen kedvező volt erre, mivel a gazdasági stabilizáció mellett a külföldi pénzintézetek érdeklődése is megnőtt Románia iránt. Temesvár a gazdasági elitjének jól bevált bécsi kapcsolatait mozgósította, Karánsebes pedig két helyi pénzintézet révén szabadult meg a legnagyobb tételt jelentő tehertől. így aztán Temesvár a bécsi Bodencreditanstaltnál körülbelül 26 millió korona kölcsönt konvertált 8 150 914 lei értékű hitelre, vagyis jóval kedvezőbb árfolyamot ért el, mint amit az egyezmény alapján várhatott volna a közvetlen megegyezéstől. A város vagyonmérlegében 1927 után már csak néhány, kisebb és alapvetően ingatlanokra vonatkozó hitel maradt függő tételként, ezek közt többségében a helyi egyházi célokra adott támogatások szerepeltek. (Templomi orgona, templomfelújítás, a piarista gimnázium és rendház.99 ) Az 1910-es statisztikában szereplő üzemeket terhelő kölcsönök vagy a városrendezéshez kapcsolódók könnyebben is voltak konvertálhatóak, hiszen az üzemekből bevételre és osztalékra lehetett számítani, a városrendezés pedig felértékelte 65
